Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
A demokratikus átalakulás kezdetei
annyira lerontották a Vörös Hadsereg iránti jóindulatot, hogy a Kommunista Pártnak óriási munkájába került a nép hangulatának a Vörös Hadsereg felé való visszafordítása. E célból kívánatos lenne, ha a Vörös Hadsereg a pártot a legmesszebbmenőkig támogatná. Elsősorban is az volna szükséges, hogy a Kommunista Párt tagjait fegyverrel látnák el, másodszor pedig olyan igazolvánnyal, amelynek birtokában a dolgát végezni akaró párttag akármilyen járművet igénybe vehessen, tömeggyűlést tarthasson, ahol a népet éppen a Vörös Hadsereg támogatására hívja fel, továbbá ellensúlyozni és megsemmisíteni igyekszik a nyilas banditák káros tevékenységét. Egyébként a nép nagy többsége nem kívánja vissza a német fasiszták uralmát, inkább az az általános óhaj, hogy legyen már vége a háborúnak. A fasiszták kérdése A fasiszták magatartása általában véve jelenleg nem rejt nagyobb veszélyt magában. Fő erősségük a félrevezetés, a hazugságok, rémhírek terjesztése. (...) Igen sok esetben előfordul, hogy a munkahelyükre, vagy onnan munka után hazafelé igyekvő férfiakat és nőket az utcán elfogják és más, különböző munkákra viszik őket, ott sokszor három napon keresztül egyfolytában foglalkoztatják, haza sem engedve a szerencsétleneket. Végül pedig meg kell szüntetni azt a helyzetet, hogy a dolgozónak munkahelyén állandó rettegésben kelljen munkáját végeznie, mert tudja, hogy azalatt otthon felesége és családja egyáltalán nincs biztonságban. Sokkal nyugodtabb életkörülményeket kell biztosítani ezeknek az embereknek, sokkal nyugodtabb légkört. Mindenekelőtt annak a biztos tudatnak kell benne élni, hogy amit keres, az az övé és családjáé, nem pedig fosztogató katonák vagy éppen polgári egyének szabad prédája. Helyre kell tehát állítani a helyes közrendet, a jog- és vagyonbiztonságot. Akkor nem lesz többé fogékony a lakosság a nyilas hazugságok iránt, nem lesz többé melegágya a suttogó propagandának, mert látni fogja, hogy biztosítják számára a nyugodt munkáséletet. A többit azután elintézi majd a Kommunista Párt maradéktalanul. Az általános helyzet Az általános helyzetet illetően mindenki bizakodó. Bíznak a Vörös Hadsereg erejében, valamint abban, hogy ha az ország kormánya megalakul, akkor megindul majd a kereskedelem a Szovjetunióval és angol-amerikai szövetségeseivel is. Ennek nyomán megindul majd az ipari munka is, ennek nyomán pedig az élet a szabad, független demokratikus Magyarország jövendő élete." A jelentés - minden bizonnyal - decemberben az ideiglenes kormány megalakulása előtt készült, és jól tükrözte az akkori viszonyok nehézségeit. A demokratikus kibontakozást, a kommunista párt politikai tevékenységét az is nehezítette, hogy a párttagok közül sokan a párt régi, proletárdiktatúrát és szocializmust hirdető politikáját vallották magukénak és nem akarták elfogadni a nemzeti, demokratikus erők összefogását célul tűző új politikai vonalat. Ezekről a kérdésekről éles vitákat folytattak. A november 19-i taggyűlésen Révai József, a központi vezetőség tagja sokoldalúan érvelt az új politika szükségessége és helyessége mellett. Belső és külső okokkal magyarázta a régi politika megváltoztatásának szükségességét. Azt hangoztatta, hogy elsődleges feladat a németek kiűzése az országból, a szabad, fug49
