Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
A demokratikus átalakulás kezdetei
kát is megtámadta, és erőszakot követett el akárhányon. Ez elmérgesítette a helyzetet, és a helyzet ma igen súlyos. Ezen rövidesen változtatni kell.” Gerő Ernő vitaösszefoglalójában meg is rótta Gombkötőt, hogy elsősorban a nehézségekről beszélt, pedig a munkáról, a feladatokról kellett volna szólnia.39 Valentiny polgármester az újraindult Délmagyarország első, november 19-i számában a város újjáépítésének feladataival foglalkozó cikkében szintén kénytelen volt sorra venni a nehézségeket. Arról írt, hogy a közúti híd felrobbantása, a vasúti híd lebombázása nemcsak a város és a vidék gazdasági vérkeringését teszi lehetetlenné, de nehezíti a város mindennapi életét is. Beszámolt arról, hogy a város vezetőinek olyan feladatokat is meg kell oldaniuk, amelyek korábban állami hatáskörben voltak (a rendőrség megszervezése, irányítása, a közbiztonság kérdései stb.). A szovjet hadsereghez való viszonyról ezt írta: „... egyetlen háborús megszállás sem megy el sérelmek nélkül [...] bízzunk a Vörös Hadsereg vezetői által adott ígéretekben, hogy felszabadítóként jöttek, és jóindítékú összeműködéssel talpra állítjuk Szeged városát.” A jobboldali elemekről ezt állapította meg: „A jobboldali gondolat által fertőzött és most talajt vesztett emberek elkövetnek mindent, hogy az élet normális menetét gáncsolják, és sötét céljaik érdekében a nyugalmat zavarják.” Végül így zárta cikkét: „Szerencsére az életben sokat mozgott emberekből beállított segítőtársak igen hasznos munkásai a közigazgatásnak”.40 Ekkoriban még a helyi vezetők, köztük a kommunisták is őszintén beszéltek a valóságos helyzetről, a szovjet katonák által elkövetett atrocitásokról, az általuk a lakosságnak okozott sérelmekről. Ezt bizonyítja az MKP Délterületi Titkárságának iratai között szereplő, dátum és aláírás nélküli helyzetjelentés: „Helyzetjelentés47 Közhangulat A közhangulat a nép körében általában igen vegyes, de abban határozott, hogy félnek az emberek az elkövetkezendő időktől. Különösen a tűzifa hiánya ejti kétségbe a lakosságot. A mai helyzettel többé-kevésbé ki vannak békülve, de attól félnek, hogy minden pótlás kifogy. Lábbeli tekintetében majdnem kilátástalan a helyzet, nincs lábbelije a népnek, ebben kiváltképpen a föld-, ipari és egyéb munkások szenvednek hiányt. Az ipar alig mozdul, különösen a kézműipar, amely magánosok részére alig dolgozik, az összes nyersanyagok hiánya miatt. A közmunkák bére nagyon alacsony nívón mozog. Az iparosok panaszkodnak, hogy munkájukat nem tudják folytatni, mert hiába vannak igazolványaik, mégis elviszik őket közmunkára, adót fizetniük kell, de nincs miből. Kilengések még mindig vannak, a közbiztonság még nem állott egészen helyre, és így bizonyos feszültség és nyugtalanaság észlelhető. (...) A Vörös Hadsereg iránti hangulat A Vörös Hadsereg iránti hangulat szintén vegyes. A gyakran előforduló kilengések a proletártömegeknél nagyon vegyes érzelmeket váltanak ki, mert a kóborló katonák nagyon sok szegény dolgozónak elvitték az utolsó gúnyáját, télire betakarított kis élelmét. Különösen a közmunkákon dolgozóknak a mai drágasághoz mérten igen alacsony a fizetése, sok helyen még egyáltalán nem kaptak fizetést. Ezek a jelenségek 48
