Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)

Népi demokrácia: fogyó demokrácia

mondott köztársasági elnöki tisztségéről. Helyébe Szakasits Áipád került, aki a két munkáspárt egyesülése után az új párt, az MDP elnöke lett, de a párt tényleges irányítója a főtitkári tisztséget betöltő Rákosi Mátyás volt.206

A kisgazdapárt politikáját már jól jellemezte az, hogy Rákosi augusztus 20-i kecskeméti beszéde után Dobi István, a párt új vezetője ezt nyilatkozta a rádióban: „A gépeknek és több korszerű vivmányoknak az igazi felhasználása csak a nagyobb üzemekben lehetséges”. Ő tehát - Veres Péterrel ellentétben - már szükségesnek tarotta a mezőgazdaságban nagyüzemek szervezését. Darvas József, a parasztpárt egyik baloldali vezetője pedig egyenesen úgy kommentálta Rákosi beszédét, hogy „vége van a harmadik útnak”.207

Révai József szeptember 26-án a Szabad Népben közölt cikkében még a többpártrendszer fenntartása mellett érvelt: „... koalícióban osztályok vannak [...] ilyen körülmények között a pártok formális megszüntetésével egy lépést sem tennénk előre az osztályok különbségeinek megszüntetése felé”. Révainak elméletileg igaza volt, de maga is tudta, hogy már az MDP-vel szövetséges koalíciós pártok sem működnek igazi, önálló pártként, hanem valamiféle „transzmissziós szíjként” az MDP és a tömegek között.

Rákosi Mátyás az MDP tényleges vezetője a központi vezetőség novemberi ülésén a sztálinista szovjet minta felé fejlődés politikájának megfelelően a szövetséges pártokkal kapcsolatban azt mondta, hogy „szövetségben vagyunk és ugyanakkor a szövetségesek likvidálására is irányt kell vennünk”.208

A tömegek nem érezték a szovjet sztálinista rendszer irányába mutató fordulat veszélyét, hiszen ez ekkor még jórészt ideológiai állásfoglalásokban jutott kifejezésre. Az emberek mindennapi életét ekkor még mindez nem, csak jóval később érintette. A pártállam kiépítése, a kommunista pártdiktatúra is csak később mutatkozott meg a maga teljességében. A lakosság hangulatát kedvezően befolyásolta, hogy a hároméves terv megvalósítása sikeresen haladt, és az életkörülmények is javultak. A lapok július közepén arról számoltak be, hogy a reálbér az első félévben 23%-kal emelkedett. Az aszályos esztendők után a mezőgazdaságban is jó termés ígérkezett. Szeged lakosságának jelentős része az újjáépítés, a hároméves terv sikerének tekintette, hogy 1948. november 21-én felavatták az új közúti hidat."0’

Az MDP helyi vezetői úgy érezték, hogy a párt tekintélyt vívott ki magának, hiszen az egyházi iskolák államosítása nem okozott különösebb problémát a városban. Az intézkedést helytelenítő megnyilvánulások jelentéktelenek voltak. A koalíciós pártok, sőt a megmaradt ellenzéki pártok képviselői is feltételek nélkül elismerték az MDP vezető szerepét, vitán felül álló tekintélyét.

Az MDP nagyszegedi bizottságának titkárai kommunisták voltak. A szociáldemokraták háttérbe szorultak az új pártban. Antalffy György ugyan a Délmagyar- ország főszerkesztője lett, de a lapot továbbra is a régi kommunisták irányították.

Szeptember elején az MDP Politikai Bizottsága 1948. szeptember 6-a és 1949. március 6-a között tagfelvételi zárlatot rendelt el. A határozat indoklásában az szerepelt, hogy „nem eléggé érvényesül a párt élcsapat jellege”, „laza és liberális a tagfelvétel”, „sok, pusztán egyéni érvényesülésre törekvő, korrupt elem, sőt itt-ott belső és