Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Népi demokrácia: fogyó demokrácia
nem oly nehéz, mint a parlamentáris demokráciából [...] A bolsevizmus sikere egyetlen ember lobogó, dinamikus aktivitásán és hideg elméjén fordult meg. Ez volt Lenin [...] Az orosz ember kollektív hajlamú, nem tud hit nélkül élni. Ezért a marxizmusból is hitet csinált. Mikor Lenin könyörtelen irányítása nyomán a bolsevizmus Oroszországban államalkotóvá lett, az orosz messianizmus éledt újra, melynek ideológusai, köztük Dosztojevszki is azt hirdették, hogy a dekadens nyugati világot Moszkva fogja megváltani, és ez az általuk kezdeményezett világ az emberiség újjászületését fogja jelenteni [...] Elméletileg azt hirdették, hogy az állam elhal, de gyakorlatban éppen ellenkezőleg: erős hatalmat hoztak létre [...] Ennek a gyakorlati iránynak győzelmeskedése a teoretikus programokon Sztálin nevéhez fűződik, aki szívós egyéniségével megszabadult a bolseviki teoretikusoktól, hogy ma korlátlan deszpotaként visszatérjen a cári Oroszország hagyományaihoz. A vörös cár új Nagy Péternek véli magát, aki azonban nem Európát, hanem egyenesen Amerikát akar csinálni Oroszországból." Halasy-Nagy Európában megvalósíthatatlannak tartotta a bolsevik szocializmust. A keresztényszocializmus képe lebegett előtte, amely a pápák szociális tanításaira épült és amelyben szerinte „a katolikus Európa nagy hagyományai élnek modern köntösben”. Bírálta a Horthy-rendszert: „A forradalmak reakciójaként egy beteg, Szekfü Gyula által találóan neobarokkank nevezett társadalom született, amelynek romantikus látása, címkórsága, pompakedvelése és személyi tömjénezése kiáltó korszerűtlenség egy új Európában”.189 1946. november 3-i cikkében a kapitalizmust és a polgárságot a következőképpen jellemezte: „A tőke kiváltsággá lett és a tőkés feudális módszereket vett magára. A száz év előtti Angliában a munkásság megjelent a küzdőtéren, Marx és a szocialista elmélet nevelte öntudatra a proletárokat [...] Egy fáradt és nagymúltú polgárság áll ma szemben egy ifjú és erőteljes proletariátussal [...] Ezer jele látszik annak, hogy a polgárság ma proletarizálódik, de annak is, hogy a proletariátus polgárosodik. A polgárból »értelmiség«, »szellemi dolgozó« lesz, viszont a nincsetlen zsellér kisbirtokossá válik, a munkás hivatalnok és értelmiség akar lenni, és a szakmunkás az üzemekben ma sokkal szabadabb és védettebb helyzetben van, mint a kisiparos elődje régebben [...] Úgy a polgári liberalizmus, mint a proletár szocializmus sok értékes tartalmat rejt magában: ma az a feladatunk, hogy tanuljunk egymástól és mindegyik elejtve a szélsőséges álláspontokat fogjanak kezet egy élhető megegyezés alapján, amikor a jövő számára mindegyikük átmentheti azt, amiben egy jobb és békésebb jövendő formálói." A szeretet és a politika című - már említett 1946. november 17-i - cikkében az általa pártfogolt keresztényszocializmus fő tételeit a következőképpen foglalta össze: „A szocializmus sokkal régebbi valami, mint a marxizmus, mert a szocializmus mindig volt, amikor az ember egy fennálló, igazságtalan társadalmi rendet egy igazságosabbal kívánta fölváltani. A szocializmus az emberi léleknek az igazságosság szeretetéből született meg [...] 145
