Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Népi demokrácia: fogyó demokrácia
nöke a fiatalok múltbeli és jelenbeli feladatairól szólt. A fővárosból küldött szónok az 1848-as forradalom folytatásának nevezte az országban lezajló politikai, gazdasági és társadalmi változásokat.182 A zömében történelmi középosztályból származó, konzervatív felfogású egyetemi hallgatók csoportjára is hatottak a politikai életben bekövetkezett változások. Számba vették a realitásokat és az új viszonyok között keresték a kibontakozás, a néppel való együttműködés lehetőségét. Március 28-án a szegedi egyetem Mária Kongregációjának vezetői, tagjai a következő felhívással fordultak katolikus diáktársaikhoz: „Krisztus Urunk feltámadásának ünnepén, a dicsőséges szabadságharc centenáriumán kiáltvánnyal fordulunk Magyarország összes kongreganistájához, katolikus diákokhoz, egyetemistákhoz [...] végre elérkezett a feltámadás órája: mert a demokrácia a magyar nemzet feltámadását hozta [...] Az egyház és a demokrácia együttműködését szolgáló megnyilatkozásokat üdvözöljük [...] különös szeretettel üdvözöljük a katolikus iljúság kezdeményezését, így a Kis Színházban lezajlott emlékezetes ankétot és a katolikus cserkésztisztek nagyjelentőségű felhívását, amely az egyház és a demokrácia megbékélésére vezető utat jelölte meg [...] építsünk együtt az építőkkel, dolgozzunk együtt a dolgozókkal!” A felhívást - többek között - Dávid Lajos egyetemi tanár, a szegedi Actio Catolica világi elnöke, Dávid Katalin, a MEFESZ alelnöke, s a Mária Kongregáció neves vezetői, tagjai írták alá.183 A felhívásnak nagy visszhagja támadt. A kommunista vezetőség április 5-én a következőképpen jellemezte a felhívás hatását: „Az egyházzal kapcsolatosan legfontosabb említésre méltó esemény: Az egyetemi hallgatók Mária Kongregációja nagypénteken kibocsátotta ismeretes felhívását. Az aláírók valamennyi vezetőségi tagjai a kongregációnak, ismert, jónevü katolikus családok gyermekei [...] Az aláírók mind egytől-egyig lelkesen csatlakoztak a felhíváshoz és előre kijelentették, hogy vállalják annak minden következményét. A kiáltvány általában két különböző hangulatot és érthető izgalmat váltott ki a papság befolyása alatt álló nagyszámú katolikus tömegek körében. Az egyik irányzat egyetemi tanárok, vezető katolikusok örömmel és helyesléssel fogadták a kongreganisták megnyilatkozását. Az a véleményük, ideje volt már egy ilyen nyílt állásfoglalás nyilvánosságra hozásának. Szerintük a kiáltvány legfőbb érdeme, hogy pozitív célkitűzést mutat a katolikus ifjúságnak. Ha továbbra is negatívumokat kapnak, az a veszély fenyeget, hogy a klérus elveszíti az iljúság tömegeit. A másik vélemény dühösen visszautasítja a kiáltványt. Ifjúsági vonalon igen szép kilátásaink vannak a jövőt illetően. Komoly gyengeségünk, hogy eddig semmilyen kapcsolatot sem tudtunk szerezni az egyházi befolyás alatt álló katolikus vezető körök és tömegek felé. Most arra vesszük az irányt, hogy pártunk Központi Ifjúsági Bizottságával összehangolva a szükséghez mérten továbbfejlesszük a kongreganisták akcióját. Másrészt pedig a kiáltvány jó hatásának birtokában felnőtt vonalon teremtünk kapcsolatokat."184 Április 10-én a szegedi egyetem neves világi katolikus professzorai csatlakoztak a kongreganisták felhívásához, és maguk is felhívással fordultak egyetemi oktatótársaikhoz és a diákokhoz. Felhívásuk fő tételei: „... az egyetemi ifjúság népi demokrati141
