Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Polgári ellenzéki pártok jelentkezése
A kommunista párt helyileg alig lépett fel a függetlenségi párt politikája, propagandája ellen. Úgy gondolták talán, hogy a függetlenségi párt tevékenysége, térhódítása szükséges a kisgazdapárt további gyöngítéséhez. A párt választási, politikai tevékenységét inkább a visszafogottság, az újjáépítésben, a lakosság életkörülményeinek javításában elért eredmények hirdetése jellemezte, mint az ellenfélnek tekintett pártok bírálata. A Délmagyarország július 11-én közölte, hogy „az MKP közbelépésére nem lesz drágább a kenyér Szegeden”. Néhány nap múlva, július 21-én a lap nagy cikkben adta tudtul, hogy emelkedik az életszínvonal, mert augusztus 1-től emelik a munkások és alkalmazottak fizetését. Néhány nap múlva az volt olvasható a lapokban, hogy a vasutasok bérét 20%-kal növelik. A párt propagandájában nagy helyet kapott a hároméves terv céljainak ismertetése. Annál is inkább, mert a hároméves tervjavaslatát a párt dolgozta ki, amit a kormány elfogadott. Mivel a polgári ellenzéki pártok sorra a magántulajdon védelméről, a parasztgazdaságok és az ipari, kereskedelmi vállalkozások szabad fejlődéséről beszéltek és bírálták a kötött gazdálkodást, a további államosítási szándékokat, a kommunista vezetők is érezték, nekik is ki kell állniuk a magántulajdon védelmében. A Délmagyarország több cikkben hangoztatta, hogy a kommunisták számára is szent a kisemberek magántulajdona. Sürgették az újgazdák földjei telekkönyvezésének befejezését. Az újjáépítés eredményei nyomán az életkörülmények javulásának hatására úgy vélték, hogy pártjuk jelentős sikert, győzelmet ér el a választásokon. Ugyancsak pártjuk választási győzelmében reménykedtek a szociáldemokrata párt országos és helyi vezetői is. A helyi vezetők már június elején meghirdették „választási riadójukat”, szervezeteiknek szóló, mozgósító felhívásukat. A Szegedi Népszava már július 3-án ezt írta: „Minden okunk meg van arra, hogy bízzunk pártunk választási győzelmében!” Az írásból nem tűnt ki, hogy mire alapozzák nagyratörő megállapításukat. Július 5-én Papdi György, a helyi szervezet főtitkára az országos választmányi ülésről beszámolva ezt állította: „Az egész dolgozó magyar nép érdeke, hogy a Szociáldemokrata Párt győztesen kerüljön ki a választásokból”. Július közepén pedig Szakasits Árpád egyenesen ezt nyilatkozta: „Kilátásunk van arra, hogy abszolút többséget érjünk el”. Július 20-án a Szegedi Népszava arról számolt be, hogy „a győzelem biztos érzésével kezdi meg választási agitációját a Szociáldemokrata Párt”. A lap bírálta és ámlónak nevezte Peyer Károlyt, aki kilépett a szociáldemokrata pártból, és a radikálisokkal szövetkezett. Bejelentette azt is az újság, hogy Valentiny Ágoston, aki korábban Peyert támogatta, nem lépett ki a pártból. A szociáldemokraták ismert helyi képviselőjelöltje Kéthly Anna és Papdi György volt. Kéthly már július 20-án választási beszédet tartott Várostanyán, ahol felavatta a párt új székházát. Ezután hétvégeken tartottak sorozatosan választási gyűléseket. A szónokok nagy magabiztossággal szóltak a várható szociáldemokrata győzelemről. A párt demokratikusjellegét bizonyította, hogy a súlyos nézetkülönbségek ellenére Valentiny is részt vett a választási küzdelemben és több helyen beszédet is mondott Kéthly Anna, Papdi György társaságában. A helyi kisgazdapárti vezetők ismerték fel leginkább, hogy a polgári ellenzéki pártok közül a függetlenségi párt jelenti a legnagyobb veszélyt a baloldali és a közé121