Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Polgári ellenzéki pártok jelentkezése
alatt semmiféle incidensre nem került sor. Drégely Józseftől követelték a letartóztatottak szabadon engedését. Követelésüket a rendőrség természetesen nem teljesítette, s később feloszlatta a tüntetést. Az esti órákban egyetemista csoportok még felkeresték a Dóm teret, de megmozdulásuk rendőri beavatkozás nélkül zajlott le. A másnap kiadott hivatalos rendőrségi jelentés azt közölte, hogy az őrizetbe vettek száma 38, akik között egy lány van. Majd azt állapította meg: „A tegnap este szétszórt tüntetésből 9 előállítás történt, 3 könnyű, lényegtelen sérülés volt, ezeket a rendőrség részesítette elsősegélyben. Ezek közül egy asszony véletlenül került a tüntetők közé, és egy munkás, akinek útja arra vezetett, akik szabadlábra helyeztettek. A sérültek között van egy egyetemi hallgató, akit a rendőrség őrizetbe vett, mert a bűnjelként lefoglalt drótbottal egyik rendőrt megütötte. Minden ellenkező híreszteléssel szemben a rendőrség megállapítja, hogy ezen három, egészen könnyű sérülésen kívül semmiféle más sérülésről tudomása nincsen. Haláleset pedig egyáltalán nem történt, mert erről tudnia kellene [...] A középiskolákban tanítás folyik, a Klauzál Gimnáziumban nagyobb a hiányzás a szokásosnál, az egyetem néhány fakultásán sztrájk kezdődött, hogy az őrizetbe vetteket kiszabadítsák [...] Az őrizetbe vettek közül 10 szabadságpártinak, 4 kisgazdapártinak vallja magát, a többi pártonkívüli. Egyetemi hallgató 7, diák 28 és nemdiák 3 személy.”131 A rendőrségi jelentés nem szólt tehát a véres délelőtti eseményekről, amelyek nem kevés személyi sérüléssel jártak, ill. azt állította, hogy az említett három sérülésen kívül másról nincsen tudomásuk. A délelőtti tüntetés tényét sem említette a közlemény, mintha meg sem történt volna. A halálesetről terjengő hírt viszont cáfolta, amely éppen a délelőtti véres eseményekkel állt összefüggésben. A két napon lezajlott szegedi diáktüntetések országos figyelmet keltettek. Tildy Zoltán köztársasági elnök ezzel kapcsolatos nyilatkozatát mind az országos, mind a helyi lapok közölték. Tildy azt kérte, hogy „a szegedi diákság várja meg, míg az illetékes tényezők a nagy nemzeti kérdésekben döntenek”. Március 20-án fogadta a Szegeden működő demokratikus ifjúsági szervezetek, a SZIM, a Madisz, a Független Ifjúság, a Népi Ifjúsági Szövetség küldöttségét. Arra kérte az ifjúságot, hogy „ne engedje magát félrevezetni!” A városi szakszervezeti szakmaközi bizottság nyilatkozatában azt közölte, hogy „Szeged szervezett munkássága nem tűri, hogy fasiszta agitátorok megzavarják a város lakosságának nyugalmát!” A következő napokban egymást érték a felhívások és nyilatkozatok. Március 21-én Hamvas Endre püspök felkereste Diczfalussy Ferenc rendőrkapitányt, akitől azt kérte, hogy „ne érje bántó- dás azokat a diákokat, akik meggondolatlanul sodródtak a tüntetésbe”. Ugyancsak e napon közölte a rendőrkapitánnyal Nagyiván János nemzetgyűlési képviselő, a szabadságpárt nevében, hogy pártjának semmi köze a tüntetéshez, amit a helyi lapok „mosakodásnak” tituláltak. A hivatalos rendőrségi jelentés ellenére tartotta magát az a hír, hogy a huszadiki véres tüntetésen haláleset történt. A Szegedi Népszava március 22-én már „beugratott tömegek koszorús gyászmenetéről” számolt be egy nemlétező halott után. A helyi lapok közölték az eltelt három nap halottainak névsorát, hogy nincs közöttük olyan, aki a tüntetés során vesztette volna életét.132 111
