Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
A város társadalma az 1940-es évek elején
A VÁROS TÁRSADALMA AZ 1940-ES ÉVEK ELEJÉN A Horthy-rendszer idején a politikai hatalmat a nagybirtokos arisztokrácia tartotta a kezében, a gazdasági és társadalmi életben viszont a nagypolgárság, a nagyvállalkozói réteg egyre fontosabb szerepet töltött be. A történelmi középosztály dzsentri, katonatiszti csoportjai az 1920-as évek elején az ellenforradalomban, majd az új, tekintélyuralmi rendszer kialakításában vállaltak nem kis szerepet. Később azonban háttérbe szorultak, majd a Gömbös-kormány idején újra pozíciókat hódítottak meg a politikai hatalomban, és fokozatosan növelték befolyásukat a politikai életben. Mindezek a fej lemények a társadalmi viszonyok alakulására is hatást gyakoroltak, de a rendszer jellegét nem változtatták meg. Bibó István az Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című nagy tanulmányában a magyar társadalom megre- kedtségének, zsákutcájának okát az 1867-es kiegyezésben jelölte meg, amely - mai kifejezéssel élve - „bebetonozta” a nagybirtokos arisztokrácia, a rendi függőségi viszonyok uralmát. Ugyanakkor megállapította azt is, hogy a polgárosodás - korlátozottan ugyan -, de a „gyér városi gócokban” elindult.1 Ilyen városi gócot jelentett Szeged is. A város társadalmi viszonyai, társadalomszerkezete némileg eltért az országostól. Nagybirtokos arisztokraták sem ekkor, sem korábban nem éltek a városban. Feudális eredetű magán nagybirtok nem volt a város határában. A rendi társadalomszerkezet, a rendi függőségi viszonyok kevésbé éreztették hatásukat. A rendszer uralkodó elitcsoportjainak néhány képviselője azonban élt a városban. Az országos katonai elit ismert képviselője, Shvoy Kálmán nyugalmazott altábornagy nem kis szerepet töltött be a város társadalmi és politikai életében. Az 1930-as évek közepén kegyvesztett lett, nyugdíjazták. Mégis egy ideig a Gömbös Gyula vezette kormánypárt helyi szervezetének irányításában vett részt, országgyűlési képviselő is volt, majd az ellenzéki kisgazdapárthoz csatlakozott. így nem lehet maradéktalanul a rendszer uralkodó elitcsoportja képviselőjének tekintem. Egy másik tábornok, Fegyveres Sándor is élt a városban. Az 1920-as években a szegedi vidézi szék kapitánya volt, de később nem töltött be említésre méltó szerepet a katonai hierarchiában. A szűk, de a gazdasági életben fontos szerepet betöltő nagypolgárság már nagyobb létszámban képviseltette magát a városban. A legtöbb adót fizetők 1940-ben összeállított listáján az első száz személy között több mint 50 volt nagykereskedő, nagyiparos, ipari és kereskedelmi vállalkozó. Közöttük szerepelt a Wagner kereskedőcsalád két tagja, továbbá Bruckner Ede vaskereskedő, Győry Gyula kefegyáros, valamint malomtulajdonosok, építőmesterek és más vállalkozók. Évi adójuk összege meghaladta az 1700, a lista élén állóké megközelítette a 25 ezer pengőt. Jövedelmük fizetett adójuk többszörösét tette ki. Figyelembe kell vennünk, hogy a nagyobb üzemek, gyárak részvénytársaságként működtek, tehát több tulajdonosuk - közöttük néhány bank is - volt (kenderfonó, kender- és lenszövő, lemezgyár, Orion Bőrgyár stb.), vagy állami (dohánygyár) és önkormányzati (gázgyár) tulajdont képezett. 9
