Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői
kérdésben szavazás útján történő döntésre is. Ez az intézmény lényegileg előfutára volt a későbbi helyi népszavazásnak. A tanácsrendelet meghatározta a tanácsi hivatali szervezet területpolitikai teendőit, külön szólt a területpolitikai munkatársak feladatairól, s rendelkezett a munka irányításáról és felügyeletéről is, amit tanácsi tisztségviselőre bízott. Mind a tanács, mind a végrehajtó bizottság folyamatosan figyelemmel kísérte a lakóterületi tevékenységet, a szerzett tapasztalatokat pedig igyekeztek hasznosítani. Említést érdemel például a II. 794/1988. számú tisztségviselői jelentés, mely a lakóterületi munka egészét áttekintette, én most ebből csak a Lakóterületi Alap felhasználásáról szóló részt emelem ki. E szerint 1987-ben a 20 millió forint összegű Alapból 16 milliót használtak fel, ehhez 3 millió forint lakossági hozzájárulás és közel 4 millió forint értékű társadalmi munka járult, a teljes felhasználás megközelítette a 23 millió forintot. A legtöbbet útjavításokra, illetve utak aszfaltozására fordítottak, betonlapos járda közel 12 km hosszban épült meg, e munkák értelemszerűen elsődlegesen a külterületi városrészekben folytak. A feladat a kis ügyek gyorsabb és rugalmasabb intézését szolgálta. A jelentésnek a lakóterületi munka továbbfejlesztéséről szóló része felhívta a figyelmet arra, vizsgálni szükséges, hogy a lakóterületi bizottságok egyetértési, illetve döntési jogkörét miként lehetne bővíteni. Ez azért is jelentős célkitűzés volt, mivel az egyes szakfeladatok alapján szervezett tanácsi állandó bizottságok sem rendelkeztek döntési joggal, ez csak az önkormányzati rendszer létrejötte után valósult meg. A következő esztendőben, 1989 nyarán a tanács újból foglalkozott a tanácsi, és ennek keretében a lakóterületi tevékenység továbbfejlesztésének teendőivel (II. 559- 2/1989. számú jelentés). Az előterjesztésben szereplő javaslatok alapján módosította a szervezeti és működési szabályzatot, valamint a területpolitikai tevékenységről szóló tanácsrendelet korszerűsítését is elvégezte. Az elhatározott változások gyakorlati eredményeinek felmérésére és a tett intézkedések hatásának vizsgálatára azonban már nem került sor, hiszen a tanácsok, s köztük természetesen a szegedi városi tanács is a következő évben megszűntek az önkormányzati rendszerre átállással. A lakóterületi tanácsi tevékenységgel kapcsolatban több ízben is említettem az úgynevezett társadalmi munkát, melyet a tanácsi szervek — elsődlegesen a Népfrontszervezetekkel együttműködve — a város területén időről időre visszatérően szerveztek. A szervezésből természetesen a legtöbb tanácstag is kivette a részét, bár a munkavégzés nem csak a lakosságot, a tanácstag választóit érintette, hanem abban jelentős mértékben különböző vállalatok és egyéb szervek is hagyományosan részt vettek. A társadalmi munka révén a polgárok sok jogos igényét, lakóhelyük, környezetük nem ritkán hosszú éveken keresztül megoldatlan problémáit sikerült megszüntetni. A ténykedés nagyságrendje és évtizedeken átívelő jellege miatt a jelen feldolgozás kereteibe a részletesebb ismertetés nem szorítható bele, de esetleg más, önálló feldolgozást ez a téma is megér majd egykor. Ugyanígy érdemes lenne foglalkozni a településfejlesztési hozzájárulás szegedi — rövid idejű — érvényesülésével is, mint olyan intézménnyel, amelynek révén a polgárok önként vállalt befizetései egyes városrészi problémákat — költségvetési fedezet hiányában — megoldáshoz segítettek. 9.) A kerületi hivatalok 1979. évi összevonását megelőzően meghatározott időben és céllal, városrészenként évente egy-két alkalommal a kerületi hivatalok munkatársai 91
