Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői

SZEGED JOGÁLLÁSÁNAK VÁLTOZÁSAI A TANÁCSRENDSZER IDEJÉN (1950-1990)

Ha a városnak a tanácsrendszer alatt, vagyis az 1950-től 1990-ig terjedő időszakban fennálló jogi helyzetét kívánjuk áttekinteni, utalni szükséges arra, hogy a második világháborút követő 4-5 évig a korábbi közigazgatási struktúráknak megfelelően Szegeden törvényhatósági jogú városi önkormányzat működött. Igaz, hogy ez már ezekben az esztendőkben is több vonatkozásban, elsődlegesen a személyi összetételét tekintve változásokat mutatott, sőt a város sajátos adottságai terén is történtek módosulások. Gondoljunk itt különösen arra, hogy a nagy kiterjedésű tanyavilágot, a város jelentős külterületi részeit, a felsőközponti és az alsótanyai területeket önálló községekké alakították, aminek folytán Szeged lakossága hozzávetőlegesen 45 ezer fővel csökkent, s a mezőgazdasági művelésű területek aránya is jelentősen visszaesett. Mindez kihatott a város társadalmára, a foglalkozási viszonyokra, a települési problémák jellegére, melyeket a háborús károk helyreállításának teendői ugyancsak behatároltak.

Az 1940-es évek végén az alkotmányozás előkészítése keretében országosan a területi önkormányzati rendszer reformja került előtérbe. Az akkori politikai erőviszonyok és megfontolások alapján azonban az önkormányzati megoldás helyett a helyi szovjetek mintájára tanácsok létrehozása mellett foglalt állást az országgyűlés. Döntését az 1949. évi XX. törvényben, a népköztársasági Alkotmányban úgy rögzítette, hogy az államhatalom helyi szervei az államigazgatási területi beosztás szerint szervezendő tanácsok, melyek tagjait a választópolgárok négy évre választják és vissza is hívhatják.

Az Alkotmány a tanácsok jellegével, jogállásával, tevékenységével és működésével kapcsolatban még néhány alapelvet rögzített, a részletes szabályozást azonban külön törvényhozási aktusra bízta. így született meg a következő évben a helyi tanácsokról szóló 1950. évi I. törvény, mely részletezte az elveket, a feladatokat és a működés módszereit. Témánk szempontjából kiemelést érdemel a törvénynek az a része, mely az ország területi beosztását rögzítette, s kimondta, hogy a tanácsok e tagozódásnak megfelelően működnek. A törvény szerint államigazgatási szempontból az ország területe — a fővárost nem tekintve — megyénkre, járásokra, városokra és községekre tagozódik, s e felsorolás egyben a tanácsok helyzetét is meghatározta. Ez ugyanis azt jelentette, hogy a járási tanács működési köre kiterjedt a területén fekvő valamennyi városra és községre. Igaz, a törvényalkotó a minisztertanácsot felhatalmazta arra, hogy a nagyobb városokat kiviheti a megyei vagy a járási tanács alárendeltsége alól. Ez történt Szeged esetében is úgy, hogy a városi tanács közvetlenül a Csongrád Megyei Tanács felügyelete és irányítása alá került.

43