Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Események, körülmények és szereplők a szegedi tanács végrehajtó bizottságának húsz esztendős krónikájában
lakossággal való érdemi párbeszédnek is. Foglalkozott a beszámoló többi között a városkörnyéki községekkel való együttműködéssel, a város és e települések közötti kapcsolatokkal, ezt az igényt a járások megszűnése következtében előállt új helyzet indokolta. A megyei tanácselnök általános helyettesének kiegészítő jelentése a beszámoltatások során most tartalmazta a legtöbb kedvező megállapítást, s a jelentés — a határozati javaslattal együtt — az eddigi megoldások közül a legrövidebb, mindössze tíz oldal terjedelmű volt. A leírt negatívumokat is inkább az objektív nehézségeknek tudta be, a határozati javaslat pedig kifejezetten segítő szándékúnak, előre mutató jellegűnek minősült. A megyei VB határozatában előírta, hogy a városi testület a megjelölt feladatokat gazdasági stabilizációs és kibontakozási programjában szerepeltesse és törekedjen a célkitűzések megvalósítására. A megyei végrehajtó bizottság részére készült jelentéseket és a beszámoltatással összefüggő egyéb dokumentációkat a következő táblázat tünteti fel annak reményében, hogy az esetleges jövőbeli kimutatásokat az összeállítás megkönnyíti. A megyei végrehajtó bizottság a megyei tanács elé terjesztette „A megyeszékhely helyzete és fejlesztésének feladatai" című, Szegedről, a kiemelt felsőfokú központnak minősülő városról, Csongrád megye centrumáról összeállított jelentését. Ebben megtalálható a háború utáni időszak elemzése társadalmi-politikai, gazdasági, kulturális és egészségügyi adottságok és teendők szempontjából, főként abból kiindulva, hogy a város jelentős szerepkörének hatása a megyében is érvényre jut, a megye településeiben bekövetkező változások pedig visszahatnak Szeged fejlődésére. A jelentés összeállítója hangsúlyozta, hogy „a beszámoló nem tárja fel teljes körűen és mélységben a város helyzetét. Célja a legfontosabb területeken végbement változások felvázolása, a jelentősebb problémák feltárása, és a figyelem felhívása a feszültségek feloldására.” E megalapozó szemléleti mód jelzése után foglalkozik a jelentés a népesség és a foglalkoztatottak számának, összetételének alakulásával, az ipar, az építőipar, az élelmiszergazdaság jellemzőivel. Bemutatja a lakásállomány és a lakásépítés meghatározó vonásait, az épületfelújítás adatait. Foglalkozik a lakosság ellátásának (víz, szennyvízelvezetés, tömegközlekedés, utak, óvodai és iskolai hálózat, felsőfokú oktatás, közművelődés, testnevelés és sport, egészségügyi ellátás, szociális gondoskodás, kereskedelem és vendéglátás) adottságaival, az egyes területeken mutatkozó eredményekkel, illetve lemaradásokkal. A jelentés néhány, jellemzőnek mondható megállapítása:- Szegeden a 70-es évek táján az ipar fejlődését a szénhidrogén-kutatás és feltárás nagymértékben elősegítette, a munkaerő-felesleg lényegében megszűnt, jelentős méreteket öltött az ingázás, a gazdaság egészének fejlődésétől azonban az infrastruktúra messze elmaradt.- Bár Szeged 1962-től megyeszékhely, nem megoldott a megyei intézmények egy részének elhelyezése a városban.- Az építőipar fejlődése az országos ütemnél dinamikusabb volt, megvalósult a házgyári termelés, nagy feladatokra alkalmas tervező és kivitelező apparátus jött létre, 224
