Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején
közül is egyre többen adták közre gyakorlati ténykedésük során szerzett tapasztalataikat, meglátásaikat. A dolog természetéből adódóan voltak eltérő vélemények a helyi jogalkotás szabályozási körének megállapítása kérdésében. Nyilvánosságot kapott ugyanis olyan nézet, mely szerint a tanácsok jogalkotó jogköre nem csupán az által korlátozott, hogy a magasabb szintű jogszabályokkal való ütközést kell elkerülniük, de abban is, hogy szabályozási joguk nem terjedhet ki minden olyan életviszonyra, melyet a központi jogalkotás eddig nem érintett. Ez a nézet a tanácsrendeletek végrehajtási jellegének dominanciáját emelte ki. A tanácsrendeletek növekvő társadalmi szerepének elismerését jelezte, hogy 1956. évi 1. számú határozatában a tanácsok központi irányítását ellátó Elnöki Tanács intézkedett a korábbi szabály- és tanácsrendeletek felülvizsgálatáról, s ennek eredményeként hatályon kívül helyezte azokat, melyek eredeti céljuk betöltésére már nem voltak alkalmasak, másrészt meghatározta azokat is, melyek helyett adott időpontig új rendeletet volt szükséges alkotni. Ha ez nem történt meg, a jelzett időpontban e rendeletek is hatályukat vesztették. Az Elnöki Tanács határozata a lakosság bejelentéseinek intézéséről szóló szegedi tanácsrendeletet hatályosnak nyilvánította, kilenc szegedi rendelet (vízszolgáltatásról, csatornázásról, közterületek fásításáról, háziszemét gyűjtéséről, a lakóházak rendjéről, árvédekezésről, zászlók kötelező használatáról, a szerbtövis irtásáról, birkalegeltetésről) helyett viszont 1956. szeptember 30-ig új megalkotását rendelte el azzal, hogy ha erre nem kerülne sor, a meglévők ekkor hatályukat vesztik. Az Elnöki Tanács a határozatában nem említett minden más szabály- és tanácsrendeletet 1956. január 4-ével hatálytalannak nyilvánított, mivel azok jelentős részükben elavultak, vagy olyan kérdéseket szabályoztak, melyekre általános érvényű felsőbb jogszabályok országosan rendelkeztek. Szegeden a városi tanács végrehajtó bizottsága 1956. február 14-i ülésén hozott 35/1956. VB. számú határozatában megállapította a NET-határozatból adódó feladatokat. Utóbb október közepén a teendők szélesebb körét érintő javaslat is készült, de ez már nem került a testület elé. Az Elnöki Tanács határozatában kötelezte a minisztériumokat, hogy az egységes elvek érvényesítése érdekében az államigazgatás egyes kérdéseinek helyi szabályozására dolgozzanak ki és adjanak közre tanácsrendelet-mintákat. Hangsúlyozta a határozat, hogy ezek nem korlátozzák a tanácsok önálló rendeletalkotói jogát, csupán e jog gyakorlásához és az egységes elvek helyi szempontokkal kiegészített érvényesítéséhez nyújtanak segítséget. A későbbi tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy a rendeletminták nem mindenütt érték el a kívánt célt, és egyes tanácsoknál a helyi szabályozás uniformizálását eredményezték. A második tanácstörvény hatálya alatt az Elnöki Tanács 1967-ben hozott 22. számú határozatában ismét foglalkozott a tanácsrendeletek idő- és jogszerűségével. Felhívta a tanácsokat, hogy 1968. július 31-ig vizsgálják felül rendeleteiket, ennek szükségességét az elmúlt évtized során bekövetkezett változásokkal, valamint a gazdaság- irányítás új rendszerére átállással indokolta. A NET-határozat szükségesnek tartotta, hogy a felülvizsgálat során a tanácsok helyezzék hatályon kívül azokat a rendeleteiket, melyek felsőbb jogszabályokkal ellentétesek, vagy teljes egészében időszerűtlenné vált 121
