Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
IV. A város felvirágzása a 18–19. században
IV. A VÁROS FELVIRÁGZÁSA A 18-19. SZÁZADBAN 22. 1699. május 7. „...Négy éven át mindenféle közmunkáktól és adók alól.. .felmentjük... ” „Mi, őfelsége kegyelmes urunk szent császári és királyi magyar kamarájának elöljárója, helyettese, igazgatója és tanácsosai közhírré tesszük jelen levelünk erejével, hogy a Csanád vármegyében fekvő Makó város lakosainak, vagyis királyi szabadosainak hozzánk intézett alázatos kérésére azokat, akik ott le akarnak telepedni — ennek a kamarai határozatnak és rendelkezésnek alapján — az önkéntesen visszatérőket összesen és egyenként, akik az említett Makó városában állandó lakásra akarnak letelepedni, vagy házakat és állandó épületeket akarnak építeni a letelepedés napjától számított négy éven át mindenféle közmunkától és adók alól, nemkülönben bármiféle rendes vagy rendkívüli járulékok alól felmentjük azzal a feltétellel, hogy az előbb megnevezett kincstári alattvalók az említett négy év leteltével tartozzanak a kebelükből a kamarához küldendő telepeseket megállapodási utasítással ellátni a királyi kincstárnak fizetendő évi adó teljesítésére, és hogy a többi járulékot is ennek az előbb említett királyi kamarának az utasítására megfizetni kötelesek legyenek. Ennek hiteléül elhatároztuk, hogy a már említett kincstári lakosoknak és alattvalóknak jelen kiváltságlevelünket jövőjük érdekében ezzel az utasítással és biztosítékkal kiadjuk. Kelt Pozsonyban, 1699. május 7-én. A magyar kamara tanácsából a fentírt évben és napon. Péterffy János Ferenc kincstárőr.” Forrás: Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835-1836. (A Makói Múzeum Füzetei, 22.) 14. Búzás László fordítása. Kamarai levél a Makóra települőknek. Az 1686. év végén, vagy 1687 elején szétfutott makóiak nem siették el a hazatérést, hiszen a Maros-mentén még hosszú ideig folytak a harcok. A közeli Lippa négy ízben cserélt gazdát. Csanádot 1693-ban a tatárok ostromolták eredménytelenül. 1693- ban Borosjenő, 1694/95 fordulóján pedig Gyula blokádja miatt változott hadszíntérré a Körös és a Maros vidéke. 1695-ben és 1696-ban Makón — ahol a veszélyek ellenére már néhányan laktak — vonultak keresztül, sőt táboroztak az Erős Ágost szász válasz91
