Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
III. Makó az Alföld fő városa a török korban
A Csanádi szandzsák 1567. és 1579. évi adóösszeírása. A török hódoltság korának alaposabb megismerését segítik elő azok a defterek (összeírások, adó- és népességlajstromok), amelyek értékes és érdekes adatokat tartalmaznak a régebbi idők helytörténetéről, a települések társadalmáról, életmódjáról, családi viszonyairól, etnikai, demográfiai összetételéről, gazdasági- és birtokszerkezetéről, jövedelem- és szolgáltatásrendszeréről és közigazgatásáról. A Csanádi szandzsák megalakulása — a Dzselálzáde Musztafa Cselebi szultáni kancellárius krónikájában fellelhető leírás alapján — Szokollu Mehmed pasa ruméliai beglerbég 1551 júniusában megindult, Becse várának elfoglalását célzó hadjáratának eredménye. Még ez évben bevette Becskereket és Csanádot, majd pedig Lippát. 1552- ben a török kezére került Temesvár is. Hamarosan megkezdődött a terület beillesztése az oszmán birodalom közigazgatásába. Az új vilajet központja Temesvár lett, a török hódítás megszilárdulása után pedig a Maros vidék környékén megalakult a temesvári, a lippai, a Csanádi és feltehetőleg az aradi szandzsák. A Csanádi szandzsák a kevésbé jelentős hódoltsági egységek közé tartozhatott, erre a szandzsákbégnek adott birtokok jövedelme, illetve a területéhez tartozó várak jelentősége is utal. Székhelyéül az ekkor már hanyatló Csanádot jelölték ki. A mintegy 4000 főt számláló Makova (Makó) már nagyobb jelentőségű helységnek számított ekkor, mégsem lehetett központ, mert csak udvarházak voltak benne (pl. Makova Ger- gör, azaz Makó Gergely fiainak romos kúriája), s a Marostól északra helyezkedvén el nehezen lehetett volna megvédeni. A Csanádi szandzsák négy kisebb közigazgatási kerületből (náhije) állott: a Csanádi, a becseji, a becskereki és a galati alkotta, és hozzá tartozott még Szokollu Mehmed pasa nagyvezér (1565-79) kegyes alapítványa a hozzá rendelt falvakkal és pusztákkal. Összesen 259 településével közepes méretűnek és jövedelműnek számított ez a szandzsák. Az 1554-ben készített Csanádi összeírás nem maradt fenn, a szultán az új összeírás elkészítésével 1567-ben Muharrem Cselebit, a temesvári vilajet tímárdefterdárját bízta meg. Ferhád bin Abdullahot pedig írnoknak. 1579-ben a biztos Haszán, az írnok Ibrahim bin Abdullah volt. A defterek a különféle adók, vámok, tizedek kivetésének és az azokból várható kincstári jövedelmek számontartásának alapvető nyilvántartásai voltak. Ez dönthette el, melyik település szolgálja közvetlenül az államháztartást szultáni khász-birtokként, s melyik lesz tímár-ziámet szolgálati birtokként különböző tisztségviselők javadalma vagy a katonák zsoldja. Az adóösszeírásokban szerepel a települések neve, megjelölve, melyik náhijéhez tartozik az illető település. Kiderül belőlük, hogy a település város, falu vagy puszta volt-e akkor. A Csanádi szandzsák területén mindössze hat várost jelölnek, ezek: Csa- nád, Makova (Makó), Galat, Aracs, Becsej, Becskerek. Ha a településen utcák voltak, azok elnevezései is megtalálhatók, az ott lakók névsora családonként szerepel. Csak a férfiak nevét jegyezte fel az összeíró, rögzítve családi állapotukat (nős vagy nőtlen, illetve ki kinek fia vagy testvére), ezek az adatok egyes háztartások létszámára engednek következtetni. 69
