Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)

III. Makó az Alföld fő városa a török korban

13.

1553

..Többé az várasban lakni ők nem merének...”

»•

„Azon időközben Nagylakból indula,

Az Mehemet fia, jó Kamber bég vala,

Két század magával Makóba beszálla:

Polgárokat mind levágná, végezte vala,

Kamber bég hogy látá, hogy sokan volnának,

Őket elveszteni kevesen volnának,

Titkon elizene szegedi szancsáknak,

Hogy több népet küldjön, polgárok sokan vadnak,

Polgárok megérték, titkon hirt adának,

Ott az vidékökre jó vitéz hajdúknak,

Hamar löpödőkből zászlót alkotának,

Egynéhány zászlóval Makóra indulának,

Vévé hitit az Bék makói bírónak,

Ha valami had jőne, néki megmondjanak,

Egyszer hozzá méné, mondá, hogy látnának,

Szép fejér zászlókat, Makóra lobognának,

Szóla az Kamber bég: „Mind császár zászlói, Segitségöl jőnek az császár szolgái!”

Akár eleikbe mind kész szerrel menni,

Vélök egyetömbe polgárokat levágni:

Terekeket az hajdúk elől találák,

Szintén sarampónál, ottan visszahajtják,

Az Maros vizére ott őket szoriták,

Vízbe szökdesének, mind ott elborulának,

Juta egy hajóval halász, megsegéllé,

Kamber béköt ötöd magával bévevé,

Békével Maroson el-általevezé.

Marok oszporával azt az Bék megfizető,

Terek marhát sokat az vízből szedőnek,

Nagy sok gazdaságot hajdúk ott nyerőnek,

Várast pusztán hagyák, bolygának, menőnek, Többé az várasban lakni ők nem merének...”

56