Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
II. A Csanád nemzetség századai
Az időszak, amelyben a családi birtokok felosztására sor került Károly Róbert király uralkodásának utolsó éveire esett. A dokumentumban említett Csanád esztergomi érsek, aki 1280 körül született, papi pályáján kiemelkedő tehetsége révén gyorsan emelkedett. Itáliában járt egyetemre, ahol „decretorum doctor” címet szerzett. Királypárti elkötelezettségének köszönhette fényes egyházi karrierjét. Váradi éneklőkanonokként kezdte, majd olvasókanonok, közben magister, doctor de jure (jogi doktor), később a váradi káptalan prépostja lett. 1318 és 1323 között már királyi titkos jegyző és kápolnaispán, vagyis a királyi udvarban a liturgikus tevékenység irányítója és a bíróságok mellett működő hiteleshely vezetője is. 1323-ban Temesváron szentelték püspökké, majd 1330. szeptember 17-én I. Károly határozott kérésére XXII. János pápa jóváhagyta esztergomi érsekségét. Ez a gyorsan magasba ívelő pálya példája annak a törekvésnek, miként emelt fel Károly Róbert uralma támaszául új nagybirtokos réteget, illetve főpapságot. Csanád a hitélet, az egyházkormányzat, az állami és politikai élet energikus résztvevőjeként sem hanyagolta el családja ügyeinek rendezését. Szerzeteseket telepített Telegdre, a család birtokára. Évi 2000 forint érseki jövedelme mellett jelentős családi vagyonnal rendelkezett, amelyet gyarapítani is igyekezett. 1337-ben az ő irányításával és tekintélyével ment végbe a Csanád nem birtokosztálya Csanád megyei birtokain. Az oklevélrészletek Makóról és környékéről is részletes képet adnak, Makó középkori településtörténetének ez egyik legbecsesebb leírása. Az akkori település pontos topográfiai jellemzőit adja. Alig van olyan dél-alföldi város, amely ebből a korból ilyen becses topográfiai adatokkal rendelkezne. A birtokok felosztása a helyek pontos megjelölésével történt. A Fok-ér és a Maros egybefolyása jelöli Makófalva akkori elég pontos helyét, az utak, utcák elnevezése a mellettük fekvő településekkel való szoros kapcsolatra utal. Az osztozkodó felek nemesi udvarházai, a kúriájuk helykijelölésének említése arra enged következtetni: a vidék alkalmas lehetett előkelőbb személyeknek állandó tartózkodási helyet biztosítani. A téglából vagy vályogból épült nemesi lak már több szobás lehetett, így alkalmas a földesúr számára is. A kor szelleme tükröződött a közös akarattal alapított és építtetett templom, családi monostor létrehozásában, amelynek fenntartásáról is rendelkeztek a felek. Az ártéri, rétsági és a folyótól távolabb eső mezőségi területek megkülönböztetése világosan kiolvasható az osztálylevélből. A folyóparti helyek a kor embere szemében értékesebbek voltak a víz elérhetősége, a rév és a vásároshelyek ottani elhelyezkedése miatt. Nem hanyagolható el azonban az a tény, hogy Makófalva kialakulásában a szárazföldi utak kereszteződése igen jelentős szerepet játszott. A mocsaras, lápos vidéken a kiemelkedő hátságokon vezettek az útvonalak. Ezek csomópontjában a 14. század elejére a két Velnök már egy településsé olvadt össze. A Velnök kifejezés révészt jelentett. Kétségkívül fontos lehetett az itteni rév, de Csanád révje volt ebben a korban még a Marosnak ezen a környékén a legfontosabb átkelőhely. A makói adó és vám közös birtoklásának említése a jövedelem megosztásának közös megegyezésen alapuló megfogalmazása lehet. Igen érdekes az Eresztvény-erdők többszöri jelölése Makófalva és a környékbeli települések mellett. Ezek a folyópartot kísérő galériaerdőnek feleltek meg, melyek az áradások, esőzések idején víz alatt állhatták. Az erdők az urak és a jobbágyok közös 45
