Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)

VII. A rendszerváltások kora Makón (1945-1991)

67.

1952. február 10.

„...A kulákot játszó színésznek jó mozgása van, de túlteng

a színpadon...”

„Jegyzőkönyv.

Készült Makón, 1952. Február hó 10-én a járási kultúrverseny kiértékelésén. Jelen vannak a makói járási tanács vb. részéről Tamuca János vb. elnök h. Nagy Ottó vb. titkár, Raffai Sándor előadó és Tóth Sándor, a szegedi Nemzeti Színház igazgatója B. István.

T. Sándor elvtárs üdvözli a megjelenteket, az ülést megnyitja. Felkéri a megjelenteket, hogy kezdjék meg a kultúrcsoportok kiértékelését. Kiértékelésnél vegyék figyelembe a csoportok szociális összetételét, van-e lehetőség tovább fejlődésre, milyen szakmai segítséget kaptak. Az természetes, hogy egy városi tömegcsoporttól nagyobb teljesítményt várunk, mint pl. egy állami gazdaságtól.

1. A földeáki színjátszó csoport 16 szövetkezeti taggal játszott. Etsek Mária tanítónő vezetésével. A 3 főszerepet pedagógus játszotta, Hiba, hogy a főszerepet nem szövetkezeti tagok játszották, mert nem az a cél, hogy pedagógusok játszanak, hanem a csoport tagjai. A középparasztot játszó tanítónő nem a legjobban végezte szerepét, öntudatosabbá kellett volna formálódnia. A maszk nagyon zavarja a nézőt.

B. Elvtárs: Helytelen, hogy gyakran használják, hogy csípőre teszik a kezüket. Ez veszekedővé teszi a nőket ahelyett, hogy vitatkozóvá válnának. Némely helyen a betanítottság érzett. A főszereplőt nem szabad oldalra ültetni. A szereplők hangsúlya népies, de bizony nem népi. Ezzel csak a magyar nyelvet csúfolják. A két szálláscsinálóban helytelen volt a maszk használata. Az egyik szereplő jampecnek van öltözve. Tudni kell azt, hogy kik hogyan viszonyulnak a kritikához. Ha fejlődni akarnak, nem szabad hiúknak és sértődöttnek lenniük, mert különben nincs mód a fejlődésre.

Zsombóki Katalin: Hogy a kritikához nem jól viszonyulnak, azt bizonyítja az, hogy a szereplő nem volt hajlandó jampeces öltözékén változtatni. Hiba az is, hogy a parasztasszony szereplők nem tudnak a kezükkel mit csinálni. Tudjuk azt, hogy a parasztasszonyaink dolgoznak, állandóan tesznek, vesznek még beszéd közben is.

R. Sándor: a darab megválasztása jó volt és időszerű a tszcs-ék fölfejlesztésére. Szerintem az nem hiba, hogy a pedagógusok is be voltak vonva a játékba, mert az által könnyebben tudták bevonni a dolgozókat is. A bírálathoz rosszul viszonyulnak, mert még arra is nehéz rávenni őket, hogy játszanak. Az előadás politikai tartalma nagy segítséget nyújt a begyűjtés érdekében a falusi dolgozók részére.

290