Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)

VII. A rendszerváltások kora Makón (1945-1991)

Hetényi Józsefné, pártbizottsági küldött megnyitó beszéde.

Az országgyűlés 1949. augusztus 18-án elfogadta a Magyar Népköztársaság alkotmányát, amely lényegében megegyezett az 1936-os szovjet alkotmánnyal. Az alkotmány deklarálta, hogy a népköztársaság „a munkások és a dolgozó parasztok állama”, és ennek megfelelően „minden hatalom a dolgozó népé”. Az alaptörvény előírása szerint 1949. augusztus 23-án megválasztotta az Elnöki Tanácsot, és ez a szerv jogkörénél fogva törvényerejű rendeleteket alkothatott, illetve bocsáthatott ki, amit ugyan be kellett mutatni az országgyűlésnek, de valójában korlátozta a parlament és a kormány jogalkotó munkáját. Az Elnöki Tanács alkotmányjogi szempontból szinte kizárólagos jogot gyakorolt a kormány összetételének meghatározásában, felmenthette a minisztereket, kinevezte az államtitkárokat, fontosabb állami alkalmazottakat, és a fegyveres erők magasabb rangú tisztjeit.

1950. január 1-től átszervezték az ország közigazgatását. A korábbi 25 megye helyett 19-et alakítottak ki. Többek között megszüntették Csanád megyét. Egy részét, a makói és a nagylaki járást, valamint a torontáli sarkot Csongrád megyéhez, a másik részét a mezőkovácsházi és az eleki járást pedig Békés megyéhez csatolták. Hódmezővásárhely lett az új megye központja. Makó több mint kétszáz év után megszűnt megyeszékhelynek lenni. A város minden szempontból perifériára szorult. Elvesztette megyei hivatalait, gazdasági fejlődése megtorpant.

287

82. Tanácstagjelöltek 1950 (részlet)