Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)

II. A Csanád nemzetség századai

rémben, Gizella fejedelemasszony várában alakult ki. Ennek nyomán kezdett hozzá István a többi egyházmegye megszervezéséhez, élükre külföldi egyházi személyeket állítva. A királyi címet és a koronát II. Szilveszter pápa adományozta Istvánnak a német császár beleegyezésével és egyetértésével. Az esztergomi királykoronázás (1000. de­cember 25. és 1001. január 1. közé tehető), amelyet István püspökei végeztek, azt jelentette, hogy Magyarország belépett az európai keresztény népek közösségébe, és a király hatalma isteni eredetű. 1001 tavaszán Esztergom érseki rangra emelkedett, így a Magyar Királyság önálló egyháztartományként Rómához tartozónak vallhatta magát. Tehát a keleti ortodoxia nem válhatott uralkodó vallássá országunkban. Mindemellett István viszonya nem volt kizárólagosan és egyoldalúan nyugatbarát, bencés kolostorok és ortodox monostorok egyaránt létesültek az ő időszakában. A keresztény egyház mindkét európai központjával jó kapcsolatot tartott fenn. A Kárpát-medence feletti szellemi hegemóniát a nyugati, latin keresztény egyház szerezte meg. 1000 táján a Dunántúlon két püspökség, a győri és a veszprémi létezett, ezekhez 1001-ben csatlakozott az esztergomi (később érsekség). Gyula törzsi államának fel­számolása (1003), majd Keán legyőzése után az erdélyi püspökség területe nőtt meg, ezt követően 1009 után a pécsi és a kalocsai egyházmegye, majd az egri alakult meg, továbbá valószínűleg Bihar is ekkortájt válhatott püspöki székhellyé. 1030 körül Aj­tony leverését követően létesült a Maros menti területeket felölelő Csanádi egyházme­gye, amelynek püspöki székét Gellért kapta meg. 1018 után István megnyitotta a jeruzsálemi zarándokút magyarországi szakaszát a Szentföldre igyekvők előtt. így kereskedők, diplomaták, a korabeli kultúra emberei is áthaladtak országunkon, ekkor lett Székesfehérvár királyi központ, hiszen a zarándok­út vonalába esett. 1020 körül került Magyarországra — a Szentföld felé haladva — Gellért, velencei származású bencés apát, aki István kérésére elvállalta fiának, Imre hercegnek nevelé­sét. Bakonybéli remetesége, buzgó hite, szervezőképessége és jelentős egyházirodalmi tevékenysége méltóvá tette arra, hogy 1030-ban a marosvári (Csanádi) egyházmegye püspökévé nevezzék ki. Térítőmunkája mellett a Boldogságos Szűz monostorát, ko­lostort, székesegyházat Szent György tiszteletére és papnevelő iskolát alapított, ame­lyekhez István király és Gizella királyné támogatását is megkapta. A Csanádi püspökség határa északon Hódmezővásárhelyről kiindulva a Fehér Kö­röst elérve Borosjenőig terjedt, keleten Orsováig, délen a Duna, nyugaton a Tisza Hódmezővásárhelyig alkotta határait. A hatalmas területű püspökség hét főesperesség- ből szerveződött (központi, aradi, krassói, kévéi, temesi, maroselvi és a később szer­vezett torontáli). Az egyes főesperességek területén az állam- és egyházszervezés összekapcsolódásából eredően megyék születtek. A Csanádi püspökség szervezetének létrehozása során székeskáptalant állított fel, főespereseket nevezett ki, megkezdte a plébániák, a katolikus egyház legkisebb területi egységeinek kialakítását. Területén később bencés, ciszterci, ferences, domonkos, pálos szerzetesek, majd a johannita lovagrend is megtelepedett. 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom