Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
VI. Gyengélkedő gazdaság – emelkedő szellemi élet (1919-1945)
tárgyakat, gumit, gyapotot és mindenfélét be kellett szolgáltatni a hadsereg számára. A földekről hiányzó munkaerőt hadifoglyok munkába állításával pótolták. Az Osztrák- Magyar Monarchia többfrontos harca hamar kimerítette a gazdaságot. Amikor 1916 nyarán Románia az orosz offenzíva sikere és az antanttal kötött titkos egyezmény után elpártolt a központi hatalmaktól, betörtek az első román csapatok Erdély déli részébe, egészen Nagyszebenig jutottak, megindult az erdélyi magyarok menekültáradata Makó felé. Befogadásuk újabb terheket jelentett. A Ferenc József 1916 novemberi halálát követő bécsi temetésen Csanád megyét Markovits Manó főispán és Kayser Lajos törvényhatósági bizottsági tag képviselte. Féléves országos gyász kezdődött. Az új uralkodó, IV. Károly koronázásához Makóról a Szent István tér talajából vittek fel földet a koronázási domb földjéhez. A várva várt béke azonban az új császár trónralépésével sem köszöntött be. Továbbra is minden a frontok ellátását szolgálta. Makón a nehézségeket még az 1917. évi viszonylag kedvező termés sem csökkentette. Az 1917-es tarnopoli vagy caporettoi katonai sikerek sem tudták megakadályozni az országszerte egyre gyakoribb háborúellenes tüntetéseket. Makó közéletében fontos esemény volt, hogy 1918 januárjában Glattfelder Gyula Csanádi püspök áruba bocsátotta a gimnázium melletti püspöki rezidenciát és kápolnát a hozzá tartozó püspökkerttel együtt. Februárban viszont már az foglalkoztatta a közvéleményt, hogy a legfiatalabb korosztály besorozását is elrendelték. Az elkeseredettséget fokozta a városban a túlzott mértékű rekvirálás folytatása. Növelték a hagyma beszolgáltatását, a búza, az árpa, a zab mellett a zsír- és szalonna beszolgáltatásának aránya is nőtt. A termelők készletei teljesen kimerültek. 1918 nyarának végén spanyolnátha járvány tört ki. A kereskedelmi korlátozások miatt pedig a jó burgonya- és hagymatermésből eladatlan készletek halmozódtak fel. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918 őszén a vereségek és a nemzetiségek önállóságra törekvése miatt igen rövid idő alatt összeomlott, november 3-án Padovában az osztrák-magyar hadvezetés kénytelen volt aláírni a fegyverszüneti egyezményt. A veszteségek óriásiak voltak. Csak a makóiak közül 8500-an kerültek a frontokra, több mint 15 százalékuk nem tért vissza. Legtöbben a Doberdo-Isonzo menti csatákban és a galíciai fronton estek el. 1929-ben Horthy Miklós kormányzó avatta fel a 798 hősi halott nevét megörökítő I. világháborús emlékművet a Korona Szálló előtt 1924 óta, az országos gyakorlathoz hasonlóan külön emléktábla őrzi a mai József Attila Gimnázium előcsarnokában 40 elesett tanár és diák nevét, és a makói neológ zsinagógában is márványtábla örökítette meg 32 katona nevét. A belgrádi konvenció az ország déli részén húzódó demarkációs vonalat jelölt ki, így a Marostól délre novemberben francia és szerb csapatok jelentek meg. A románok több helyen is átlépték a demarkációs vonalat. Az 1919-es tanácsköztársaság idején francia, szerb, majd román megszálló csapatok jöttek a város térségébe, azután a nemzetközi egyezmények értelmében 1919. június 17-én Makóra érkeztek Rambela Gheorgiu őrnaggyal az élen a román alakulatok, és kezdetét vette városunk román megszállása. Az első forrás jól érzékelteti, milyen elvárásaik voltak a magyarokkal szemben, és első intézkedéseik ennek megfelelően a fegyverek beszolgáltatását, gyülekezési és kijárási tilalmat rendeltek el. Makó bekebelezése volt a román állami vezetés célja. 239
