Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
V. Fénykor árnyékokkal (1849–1918)
1895 augusztus végére Kovács Sándor vállalkozó a szerződésben megállapított határidőre befejezte az építkezést, amelynek teljes költsége 88458 forint 34 krajcár volt. A gimnázium négy osztállyal kezdhette meg az 1895/96. tanévet. Igazgatója dr. Tóth Sándor a szentgotthárdi állami gimnáziumból került Makóra. A tanévnyitó szentmise utáni felavatási ünnepségen dr. Tóth Sándor programja máig érvényesen fogalmazta meg az iskola célját: „Az én ideálom az, hogy erős érzésű, nemes gondolkodású ivadékot neveljen az iskola. Eszméket tanuljon benne az ifjú, ne csak formát, tanulja a munkásság, a törekvés szebbik felét,...tanulja, hogy amit az iskola, mint felsőbb fórum kiszab, az kötelesség, ... tanulja az életet, mely nem kapaszkodásra hív, hanem, hogy jó és rossz részünket kivegyük belőle...tanulja becsülni az emberben az embert,...tanulja a legelső igazságot, hogy annyi lesz, amennyivé tanultsága, műveltsége, lelke finomsága, s nem az esetleg örökölt címerek és vagyon teszik, s tanulja magában becsülni a demokratiát, és hódolattal egy arisztokratizmust elismerni, azt, amelyé a jövő: a szellem és képzettség arisztokratizmusát.” Ilyen nemes gondolatsorok hatották át a millenniumi ünnepségek időszakát, hiszen a honfoglalás ezredik évfordulóján a múlt és jövő egybefonódott. A dualizmus korának szelleme a polgári nemzet előrehaladásának megvalósulását kívánta elérni az oktatás, a közigazgatás, az ipari- és a technikai fejlődés és az urbanizáció előmozdításával. Ennek eredményei látszottak országszerte és Makón egyaránt. A belügyminiszter már 1895 decemberében fölhívta Lonovics József vármegyei főispán figyelmét arra, hogy a király által tudomásul vett programtervezet szerint május hónapban kell megtartani az ünnepi törvényhatósági üléseket, méltó dísszel és ünnepélyességgel. Természetesen nemcsak a megyék, hanem a városok és a községek is készültek az ünneplésre. Nemeskéri Kiss Vilmos kevermesi jegyző 1896. május 22-én előterjesztést intézett Meskó Sándor Csanád megyei alispánhoz. Beadványában, amit az alispán elfogadott, javasolta, hogy egyrészt a települések ünnepi rendezvényeiről jegyzőkönyvet vegyenek fel, és azt küldjék meg a megyének. Másrészt rögzítsék írásban, hogy mivel örökítették meg (alapítványok létrehozása, emlékfák ültetése, műalkotások stb.) a nemzeti ünnep emlékét, valamint azt, hogy a községek emlékiratban foglalják össze lakóhelyük történetét. Szerencsére a Csanád megyei községek többsége, köztük Makó is, eleget tett a felhívásnak. Ezek az emlékiratok és jegyzőkönyvek ma már egy-egy község történetének megírásához föltétlenül szükséges és pótolhatatlan források. Kérdések, feladatok: Miért volt bizonytalan, hogy melyik évben ünnepelje országunk népe a honfoglalás ezer éves évfordulóját? Mikor kezdődtek az előkészületek, milyen irányelveket kaptak a települések a nagy esemény megünneplésére? 221
