Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
V. Fénykor árnyékokkal (1849–1918)
12. Végre még bátorkodunk azt is fölemlíteni, hogy 3-4 esztendei terméketlenséget, melyet a sok esőzés okozott, nem vették tekintetbe, amikor ezt a roppant terhet a nyakunkba vetették. És így elősorolt és indokolt kérésünket még azzal van szerencsénk pótolni, miszerint kegyeskednék a nagyméltóságú országos képviselőház odahatni, hogy Csanád megye alispáni hivatalának hagyattassék meg az, hogy Makó város nem csak azon lakosai, akik az ide tisztelettel zárt íveket aláírták, hanem az összes lakosság arra szavaztassák meg, vajon „kell e rendezett tanács, amely a város ügyeiben, amióta létezik a közjóért, mit sem tett, mint az egyes bíróság” ezután is, vagy sem? Mély és alázatos tisztelettel, Makón, 1872. február 28-án. Alázatos szolgái, mint Makó város összes lakosainak nevében: Kocsis Lajos, Putnoki János, Balog Mihály, Papos László, Nagy Gy. István.” FORRÁS: CSML ML Városi Tanács iratai 4224/1873. Kérelem a rendezett tanács megszüntetéséért. Az uralkodó 1861. augusztus 22-én föloszlatta az országgyűlést, október 27-én betiltotta az önkormányzatok gyűléseit, november 5-én feloszlatta a megyei és a települési népképviseleti testületeket. Faragó polgármester november 11-én mondott le. Makón csak a tisztviselők szűk köre működhetett tovább a korábbi tanácsi forma szerint. Az 1867-es kiegyezés után a város közönsége általános fölkiáltással kimondta a rendezett tanács visszaállításának igényét, de erre csak az 1871-es községi törvény alapján került sor. Nagyon érdekes, hogy a sokszor áhított és elnyert városi státus után évekig tartó harc bontakozott ki annak megszüntetése érdekében. Kifogásolták a városi pótadó nagyságát, határozatban mondták ki, hogy a város anyagi ereje elégtelen a rendezett tanács fenntartására. Az állampolgári mozgalom hatásaként a városi képviselők egy része 1886. március 10-én beadvánnyal fordult Makó polgármesteréhez a közigazgatási jogállás megváltoztatása érdekében. Ennek hatására Major Miklós polgármester a város nevében, feliratban kérte a belügyminisztert a kérés teljesítésére. A tiltakozás átterjedt a lakosság bizonyos rétegeire. Egymást követték a beadványok és a népgyűlések. Vajon miért akarták a lakosok megszüntetni a településük városi jogállását? Valószínűsíthető, hogy a rendezett tanáccsal járó terhek lerázása volt a cél. Sokallták a városi közadót, ami valóban nagy terhet jelentett. A vita az 1890-es évek elejére csitult le. A település városi státusa megmaradt. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a lakosságnak csak egy része állt a kezdeményezés mellé, a tehetősebb, adófizető polgárokat nem tudták maguk mögé állítani. Szerencse, hogy Makó nem lett nagyközség, hiszen így a századforduló utáni állami közberuházásokból, építkezésekből nem részesülhetett volna. 209
