Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
V. Fénykor árnyékokkal (1849–1918)
nek, Erkel Ferencnek zeneműveiben aratta, de emellett határtalan lelkesedést váltottak ki magyar dalai, Petőfi verseire Egressy Béni zenéjével. 1848-ban, amikor országos gyűjtés indult a honvédség felszerelésére és az önálló Nemzeti Bank megalapítására, évi fizetésének 3%-a mellett külön adományt is felajánlott a hon javára. A Nemzeti Színház képviseletében ő is tagja volt annak a nőküldöttségnek, amely Kossuth Lajos 1848. július 11-én mondott híres országgyűlési beszéde után felkereste őt szállásán egy rózsacsokorral. A szabadságharc időszakában problémákkal küzdő Nemzeti Színházban is rendszeresen fellépett. Amikor 1849 májusában, Buda ostroma után újra megnyílt a színház, a történelmi témájú operákban ismét szerepet vállalt. Gara Máriát alakította Erkel Hunyadi László című operájában június 9-én, amikor Kossuth és családja is megtekintette az előadást a Nemzeti Színházban. A szabadságharc bukása után, 1850-ben távozni készült a színháztól, amire két komoly oka is volt. A harcok idején József bátyja a császári hadseregből átlépett a honvédségbe, s mint századost 1849 decemberében előbb halálra ítélték, majd az ítéletet börtönbüntetésre enyhítették. A kegyelemért nem akart lojalitással fizetni az abszolutizmus rendszerének. A másik ok férjhezmeneteli szándéka volt. Megismerkedett Lonovics Józseffel, de mivel ekkor még vagyontalannak számított, összeházasodásuk előtt külföldi vendégjátékokat akart vállalni. A Nemzeti Színházban rendezett búcsúelőadásán Egressy Gábor: „A csalogány búcsúja” című dalát énekelte utolsóként. A művésznő „magyar csalogány” beceneve bizonyára ezzel a dallal összefüggésben is maradt meg a köztudatban. Ezután még több hangversenyen vett ideiglenes búcsút az őt rajongva szerető közönségtől. 1850-ben Bécsben kezdte külföldi fellépéseinek sorát, azután Varsóban vendégszerepeit tizennégy hónapon át óriási sikerrel. A város „babérlevéllel ékesítette homlokát”. Lonovics Józseffel 1852 áprilisában kötöttek házasságot az aradi minoriták templomában, azután Egerbe költöztek, itt született első gyermekük. Egy évig Bécsben is éltek. Jótékony célú hangversenyeken gyakran fellépett. Ilyen alkalom adódott Makón is, amikor a Garay János költő árvái javára rendezett hangversenyen lépett fel 1854 februárjában. 1864-ig ismét a fővárosban éltek, s a Nemzeti Színházzal újra szerződést kötött. A Lammermoori Lucia, a Sevillai borbély, a Traviata, a Bátori Mária, a Don Juan, a Rigoletto, a Bánk bán és még sok csodálatos opera női főszerepét énekelte óriási sikerrel. A Hölgyfutár című lap nevezte talán először „magyar csalogányának.” Mindenesetre a legkellemesebb színpadi tünemények közé tartozik, aki a magyar névnek külföldön is hírt és dicsőséget szerzett...” — írták róla. A fővárosban a házaspár körül nagy baráti kör alakult ki. Sok művészbarát és mecénás, volt és jövendő miniszter, politikus és értelmiségi ember töltött tartalmas estéket otthonukban (Báró Eötvös József, Szapáry Gyula, Podmaniczky Frigyes, Szigligeti Ede, Laborfalvi Róza és Jókai Mór, Erkel, Liszt Ferenc, Irinyi József, Ráday Gedeon, Dobsa Lajos). Harmincadik születésnapjára emléksorokkal ellátott albummal lepték meg barátai, amiből Arany János sorait olvashatjuk a forrásban. Szinte a nemzet nevében gyönyörű sorokkal 189
