Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)

V. Fénykor árnyékokkal (1849–1918)

44. 1851. október 7. „...felségsértés bűnének részeseként...kötél általi halálra büntetendők...” „29. Návay Tamás, Csanád megyei, földeáki születésű, 34 éves, katolikus, nős földbirtokos, volt felsőházi tag, mint Csanád megye főispánja és kor­mánybiztosa, dacára a tudomására esett 1848. október 3-i legfelsőbb mani- fesztumnak, a megye fegyveres ereje fölött rendelkezett. Az illetőleges újoncilleték kiállítására intézkedéseket tett, szabadcsapatokat és nemzetőrö­ket tett mozgóvá. Az 1849. február 5-én tartott megyegyűlésen az ország- gyűlésnek Pestről Debrecenbe átköltözésére vonatkozólag bizalomra intette az illetőket a forradalmiak ügye iránt. 1849. május 6-án a függetlenségi ok­iratot ünnepélyesen kihirdette, az összes hivatalnokokat fölmentette a felsé­ges dinasztia iránti engedelmesség alól, és a forradalmi kormány iránti hó­dolatra hazaárulás büntetése alatt kötelezte őket. A császári jelvények eltör­lését elrendelte, ez okból egy nagyszerű ünnepet rendezett, s a költségek fedezé­sére 1848. június 13-án felhagyott fizetését utalványozta. Végre a felsőház­nak 1849. május 23, 29, és 31-én tartott üléseiben a jegyzőkönyvet vitte. Miután az összes vizsgálat alatt levők az előadott tényállásban minden egyesre nézve fölhozott tényeket...bevallották, vagy törvényes erejű bizony­ságok által rájuk bizonyultak, ennél fogva a felettük tartott haditörvényszé­ken, szavazat egyhangúsággal törvényesen ítéltetett: miképp mindnyájan a felségsértés bűnének részesei, ennél fogva az 5. haditörvénycikk szerint az 1849. július 1-én kelt proklamációval kapcsolatban vagyonuknak a forrada­lom által okozott károk megtérítése tekintetéből leendő elkobzása mellett, kötél általi halállal büntetendők. A császár őfelsége azonban a folyó év augusztus 25-i legfelsőbb határozata által az összes elítélteknek a haditörvényszékileg rájuk ítélt halálos bünte­tést...legkegyelmesebben elengedni méltóztatott. A többiekre nézve a császári és királyi 3. Hadtestparancsnokság a legkegyelmesebben elengedett halálos büntetés helyett minden egyes bűnéhez mért várfogsági büntetést ítélt, mely­ben a kiállott vizsgálati fogság is arra nézve, aki olyat szenvedett, beszámí­tandó, még pedig:...Návay Tamásra nézve két évi várfogságot. Melyek után az ítéletek ma közzététettek, illetőleg végrehajtattatott. Pest, október 7. 1851. A cs. k. haditörvényszék.” Forrás\ Magyar Hírlap, 1851. október 8. 2670. 184

Next

/
Oldalképek
Tartalom