Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
IV. A város felvirágzása a 18–19. században
a Turszky gyalogos ezred 2. százada és a helyi nemzetőrség otthon maradt része. A következő napokban került sor az ismertetett összecsapásokra. A marosi átkelőhelyek és Kiszombor védelmével Perczel Mór Dobsát bízta meg, aki a kifosztott faluban nem talált élelmet, és ezért visszament Makóra. Eltávozása előtt nem adta át előírásszerűén a parancsnokságot, amivel szolgálati vétséget követett el. Március 26-án a szerbek megtámadták Kiszombort, és a települést a környező tanyákkal együtt felgyújtották. A vezér nélkül maradt csapat valószínűleg megfutamodott. Az ügy a debreceni haditörvényszék elé került, amely 1849. május 15-én hozott ítéletével Dobsát őrnagyi rangjától megfosztotta, és kéthavi fogságra ítélte. Feltehetőleg július végén már kiszabadult, mert a visszaemlékezések szerint a temesvári csatavesztés után Törökországba kívánt emigrálni, de térképolvasási hiba miatt rossz irányba indult, és így távozása az országból meghiúsult. A világosi fegyverletétel után Bihar megyei kosgyáni birtokrészére — amit apja 1836-ban vásárolt meg a kincstártól — vonult vissza. Itt írta meg az „Öcsém házasodjál” című vígjátékát, amit a Nemzeti Színházban 1850. május 22-én mutattak be. Az előadáson elfogták, és a pesti Újépületben fél évig tartották elzárva. A vizsgálati fogság után Pesten maradt, majd az ellene folyó eljárást az uralkodó 1851. augusztus 25-i amnesztia rendelete alapján megszüntették. 1850-ben még egy darabját, a „Világismeret” címűt tűzte műsorra a nemzeti. Az 1850-60 között írt vígjátékai általában sikert arattak, de drámáinak egy része megbukott. A színházi darabjain kívül több novellát publikált különböző lapok hasábjain. 1862-ben a Kisfaludy Társaság tagjai sorába választotta. Dobsa Lajos az 1861-es képviselő választásokon Makón, Návay Tamás ellen indult, aki 1848-49-ben Csanád vármegye főispánja és kormánybiztosa volt. A választást Návay nyerte meg. Dobsát elsősorban a város földműves választói támogatták. Az 1865-ben tartott választásokon ismét vereséget szenvedett, de 1869. március 22-én már nyert szülővárosában. A parlamentben a Tisza Kálmán vezette balközép párthoz csatlakozott. 1872-ben Makón újraválasztották, s a fúzió után belépett a Szabadelvű Pártba. 1875-ben neve felmerült, mint a Magyar Nemzeti Színház leendő intendánsáé. Jelölését a sajtó lelkesen támogatta, de az új belügyminiszter mégsem mellette döntött. A sértődött Dobsa pesti lakását feladva visszavonult kosgyáni birtokára gazdálkodni, ahol 1902. július 8-án hunyt el. Kérdések, feladatok: Nézz utána, mikor, milyen szerepe volt Makónak az 1848-1849-es szabadság- harcban! Mit tudunk Dobsa Lajos kalandos életútjáról? Készíts egy térképvázlatot, jelöld be rajta, mely magyar és külföldi városokban fordult meg élete során! Milyen végzettséget szerzett, s hogyan ismerkedett meg Petőfi Sándorral és a márciusi ifjakkal? Milyen darabokat írt, és ezek közül melyek arattak sikert? 179
