Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
IV. A város felvirágzása a 18–19. században
legnagyobb örömök közt hagynák el lakhelyeiket, s térden állva a legnagyobb hálák között sietnének Makóra. Nem nyomorúság Méltóságos uram a makai jobbágy dolga, hanem boldogság, mellyel Magyarországban ő rajtok kívül kevesen, és igen kevesen élhetnek. — Bizonyítják ezt a boldogságot azon szembetűnő költségek, amelyeket a makai nép temetéskor, és házasság idején pazarolva feláldoz; bizonyítják továbbá a divatképpen való ruházkodásuk, épületeik felállításában már commoditás keresése, bizonyítja végtére ebbéli boldogságukat a makaiaknak az egész város csinosodása, melyeket az általuk kikiáltott nyomorúság alatt csak képzelni is lehetetlen. Nyéky főfiscalis úr véleménye elfogadásában, hogy tudniillik az engedmények egy része, egy ispotály felállítására fordíttassék, egészben idegen vagyok; ez világosan nehezítené a szerződéskötést; amit Méltóságod jobbágyainak kegyelemből, és atyai hajlandóságból el enged, légyen az engedmény. A jobbágynak mindig teher, akár fizesse méltóságodnak, akár fizessen ispotályra; — a tisztelt fiscalis úr kinézetei nincsenek részrehajlás nélkül. Nagy baj a szegénység Méltóságos Uram! De még nagyobb baj azon vágy, mellyel igen sokszor lelkünk ismerete megsértése mellett is, kincsekhez jutni törekedünk; — mind ilyen a magistratualis fiscalis, akiket a törvényhatóságok a legnagyobb figyelemmel a jobbágyok védelmére különösen kiszemelnek, minden esetben csak azon vannak ezen magistratualis fiscalisok, hogy a legvilágosabb dologba is nehézséget szúrjanak, hogy következve sokat írhassanak, s hol az egyik résztől, hol mind a kettőtől sokat várhassanak. Azért én az egész ispotálybéli proiectumtól egy szót sem szólanék a makóiaknak, Méltóságodnak lévén... nagy kegyelmeibe ajánlott, tartozó fiúi tisztelettel vagyok Méltóságodnak Makón 25-a Decembris 835. Alázatos szolgája Szilágyi Sándor Uradalmi Director. ” FORRÁS: CSML ML Püspöki uradalom iratai. Uradalmi fiskális iratai 1835. Magyar. Az uradalmi igazgató levele Lonovics József Csanádi püspökhöz. A 18. század közepétől Makó városában a püspök-földesurat a plenipotentiarius — teljhatalmú megbízott — képviselte. Elsősorban földesúri jogon alapuló felügyeleti és bíráskodási jogkört gyakorolt. Rendszeresen részt vett és elnökölt az úriszék ülésein. Hivatalában néhány uradalmi alkalmazott segítette. A 19. század elején az allodiális részek kihasításával és a királyi benefíciumok várostól való visszavételével szükségessé vált egy jól működő és a feladatnak megfelelő birtokkormányzat kiépítése. A püspök-földesurak utasításokban szabályozták és írták elő a tisztviselők és az alkalmazottak, valamint a szolgák jogait és kötelezettségeit, és megállapították azok hatásköreit. Az uradalom és a tisztviselők élén a püspök megbízottja, az igazgató vagy felügyelő állt. Az összes tisztviselő közül ő volt az első. O volt az összekötő kapocs a püspök-földesúr és a város vezetői között. Nagyon fontos szerepet játszott az úrbéri szerződéskötések idején. Hozzá kerültek először a város javaslatai, elképzelései. Azokat kommentárral és tanácsokkal ellátva elküldte a püspöki ud161
