Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
IV. A város felvirágzása a 18–19. században
36. 1831 ,,...a’ mirigyes halottakat is nyitott koporsóban temette...” „T. főjegyző urat orvosnak gondolván, Földeák helység lakosait zendülésbe hozták, azt kiabálván az utzában, hogy a’ tekintetes nagyságos vármegye csak azért állított légyen a’ makai őröket a’ helység körül, hogy azon képzelt orvos valamint már Makón, úgy Földeákon is a’ kútakat meg vesztegetvén a’ köz népet a’ dögletes nyavalyával megfertőzze. Egyébb eránt a’ víz olly állapotban légyen, hogy az helység se gyalog, se lóháton, se szekérrel, de csak csónakon közelíthető meg. Flelybeli plébános úr a’ felsőbb és megyebéli rendelések ellenére a’ mirigyes halottakat is nyitott koporsóban temette és a’ tartózkodó népet azon bátorítással, hogy közeledgyenek hozzá, mert nem veszett kutya, a’ halotthon kényszerítette; melyekre nézve általam meg szólhatván, azt felelte: hogy temetésekre neki a’ világi Hatalom rendet nem szabhat, melybéli tettek által a’ népnek úgy is elhatalmazott balvélekedései mind inkább neveltettek. A’ napokban egy makai üveges zsidó meg jelenvén, az oda való jegyzőnek azt mondotta, hogy ne éllyenek orvosi segedelemmel, mert azok a’ megye által mind meg vannak vesztegetve.” Forrás: Bálint Nagy István: Kolerajárványok Csanád vármegyében. Makó, 1928. (Adatok Csanád vármegye közegészségügyének történetéhez, I.) 55. Návay László levele a kolerajárványban kialakult helyzetről. A kolera, egy vékony pálcika alakú kórokozó által a vékonybél teljes hosszára kiterjedő fertőzés, a 19. század során hatalmas járványokat keltett Magyarországon. A közel tíz évenként az országot végigpusztító járványok közel egy millió halottat követeltek főként az ország keleti és középső részein. A járvány nagyobb pusztítással járt, mint a világháborúk. A nagy járványok (1831-32, 1849, 1872-73) idején csökkent az ország lakossága. A kereskedelem fejlődése következtében az utazások általánossá váltak, és Ázsiából, Kis-Ázsiából az utazókkal együtt rendszeresen a kolera megérkezett Európába is. Magyarországra Románia és Ukrajna felől hozták be, és a kezdetleges védekezési módszerek, valamint a tudatlanság következtében gyorsan terjedt. A járványoknak a közegészségügy ugrásszerű javulása, — az Alföldön, pl. ártézi kutak fúrása, a higiénia szempontjainak fokozott figyelembe vétele, a rendszeres kézmosás elterjesztése, stb. — vetett véget a 19. és 20. század fordulóján. A heveny hasmenéssel, kiszáradással és sóhiánnyal járó betegség 1-3 napi lappan- gási idő után tört a betegre, és a kezdetleges viszonyok miatt gyógyíthatatlannak bizonyult. Csanád megyében 1831-ben 65 nap alatt 3237 megbetegedettből 2384 halt meg, 153
