Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
IV. A város felvirágzása a 18–19. században
A püspöki uradalom jövedelemleltára. A makóiak földesuraikkal, évenként fizetendő váltságban megegyezve használhatták az egész határt, és élvezhették a királyi kisebb haszonvételeket. A püspök-föl- desurak nem alakítottak ki majorsági birtokot, nem laktak Makón, és őket csak a teljhatalmú megbízott és néhány uradalmi tisztviselő képviselte a városban. Kőszeghy László püspöksége alatt (1800-1828) az országosan elterjedő gyakorlathoz hasonlóan merőben megváltozott a helyzet. Egyrészről új szerződést akart kötni, másrészről pedig elhatározta a legelők és a puszták elkülönítését, valamint a haszonvételek visszavételét. A földesúr és jobbágyai között hosszas, vérmes indulatoktól sem mentes per kezdődött, ami csak a kinevezett királyi biztos közbejöttével zárult le 1805. szeptember 13-án. Kőszeghy lényegében elérte a célját. Az új szerződésből, a részére kihasított területek, valamint a haszonvételek bérbeadásából jelentősen nagyobb jövedelmet húzott a várostól, mint elődei. A per lezártával utasította a püspök Szászy Ferenc uradalmi ügyvédet, hogy vegye számba lehetséges jövedelmi forrásait. így készült el az ismertetett, aprólékos gonddal elkészített leltár, amiből képet kaphatunk a földesúr bevételeiről. Jelentős bevételt jelentettek a telkek után megállapított úrbéri adózások. Robotmegváltás címén 1820-ban 6701, 1829-ben 7646, 1847-ben pedig már 14359 forintot fizettek a makóiak. Az uradalom másik nagy bevételi forrását a haszonbérbeadások tették ki. Kőszeghy László 1807-ben 59744 forint haszonbért zsebelhetett be. Ez az összeg püspökségének végére elérte a mintegy 140000 forintot. A mészárszékek évente mintegy 2000-3000 forint hasznot hajtottak. A boltok jövedelme 1848-ra elérte az évi 700 forintot. Sörfőzésből és pálinkaégetésből átlagosan évi 6000 forintot lehetett beszedni. Igen jelentős volt a kocsmák haszna. 1834-től 1848-ig ez a bevételi ág megtízszereződött, azaz 1011 forintról 11050 forintra emelkedett. A szigetek és nádasok jövedelme a 19. század közepére elérte az 1900 forintot. A szépen szaporodó malmok és olajütők után az uradalmi pénztár 1834-ben 1204, míg 1848-ban már 21196 forinttal gyarapodott. Jelentős bevétele származott az uradalomnak a búza, árpa, széna, szalma, virágos és magvas kender, valamint a zöldség dézsma eladásából, illetve pénzbeli megváltásából. Ugyancsak szépen fizetett a téglaégetési és eladási jog. A sertéskondák és birkanyájak szintén jól jövedelmeztek. A gyapjú és juhbőrök eladásából, nyári kaszálókból, nádeladásból, a mészégetési jogból, végrendeleti hagyatékokból, bánom pénzekből, tűzifa eladásokból, bitang marhák áruba bocsátásából, a házaló zsidóktól beszedett díjakból, az uradalmi kertből és nem utolsósorban az ellenszegülő nyakasaktól beszedett bírságpénzekből jelentős summát lehetett elkönyvelni. A felsorolt ún. egyéb bevételekből a püspök-földesúr 1807-ben 18000 forint hasznot húzott. Ez az összeg 1841- ben már 57621 forintra emelkedett. Kőszeghy László püspök-földesúr összes jövedelme 1807-ben néhány száz forint híján elérte a 80000 forintot, ami közel tízszeres bevételt jelentett püspök elődjéhez képest, de jóval felülmúlta Makó város éves mintegy 22000 forintos bevételét is. A század közepére a makói uradalom összes haszna meghaladta a 146000 forintot, ugyanakkor a városi bevétel alig érte el a 25000 forintot. 119
