Berta Tibor: A szegedi községi tanyai iskolák adattára - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 31. (Szeged, 2002)

Tanítói életrajzok

bérében negyvenegy évi szolgálat után a kultuszminisztérium nyugdíjaztatta.856 Az iskolaszék érdemeit jegyzőkönyvben örökítette meg.857 Lantos nyugdíjaztatása kisebb sajtópolémiát idézett elő Szegeden. 1933 novemberében „Negyvenévi tanítás után Beszélgetés a nyugalombavonult Lantos Béla igazgatóval” címmel a Délmagyarország hasábjain egy interjú jelent meg Lantossal. „(A Délmagyarország munkatársától.) Csöndesen, minden zajosabb búcsúzkodás nélkül, negyvenegy évi értékes és eredményekben gazdag szolgálat után nyugalombavonult Lantos Béla, belvárosi elemi fiúiskola igazgatója. A törvény úgy rendelkezik, hogy annak a tanítónak, aki leszolgálta az előírt negyven esztendőt, föltétlenül nyugalomba kell vonulnia, el kell hagynia szolgálatát még akkor is, ha munkaképességét épségben megőrizte a négy évtizedes kemény munka után is, ha pályáján még tehetne értékes szolgálatokat a népoktatás ügyének, mint ahogyan Lantos Béla is fiatalon, erejének teljében ért el a nyugalom küszöbéig. Lantos Béla, aki mögött kiemelkedően szép tanítópálya maradt el, megnyugvással vette tudomásul ezt a rendelkezést és elzárkózott azelől, hogy elbúcsúztassák. Lantos Béla tanító-családból származott. Édesapja negyvenkét évig tanította az elemi tudományokra az újszegedi gyerekeket és fiát szintén tanítónak nevelte. 1892-ben a zákányi iskolához került. Ő volt az első, aki felismerte az iskolánkívüli népoktatás nagy jelentőségét és pályája legkezdetén már maga köré gyűjtötte vasárnaponként a felnőtt tanyáikat is, akiknek előadásokat tartott mindenféle hasznos tudnivalókról. Öt évig dolgozott a tanyán, akkor bekerült a városba, a Szilléri-iskolához és négy év múlva, 1901-ben (sic!) ugyanennek az iskolának az igazgatója lett. Ezt az iskolát vezette 1927-ig, amikor az iskolaszék a belvárosi elemi iskola igazgatásával bízta meg. Új iskoláját valósággal mintaiskolává fejlesztette. Értékes munkálkodását elismerte a kultuszminiszter is, aki 1928-ban megbízta a szegedi községi elemi iskolák felügyeletével és látogatásával. Lantos Béla kemény harcosa volt mindig a tanítói érdekeknek. Huszonnyolc éven át képviselte a tanítóságot a községi iskolaszékben. Egyik pedagógiai dolgozatával értékes pályadíjat nyert. Vass Mátyással, a híres szegedi tanítóval együtt írta meg a Csongrádmegyei Tanítóegyesület 30 éves történetét, írt értékes tankönyveket, úgyszólván minden tárgyhoz. 25 éven keresztül dolgozott az iparostanonciskolában és amikor néhány évvel ezelőtt abbahagyta az iparostanoncok tanítását, az iparoktatási főigazgató elismerő levéllel köszönte meg munkálkodását. Nagy szerepe volt Szeged társadalmi és politikai életében is. Közel harminc évig elnöke az újszegedi népkömek. Újszegedhez igen igen szoros kapcsolatok fűzték, megalakította a Rákóczi

aki Csongrád vármegye tanítói egyesületének elnöke volt, éppen szabadkőműves volta miatt buktatták ki az elnökségből. Ezért érthető, ha a kultuszminiszter rendelkezése elkeseredést és visszatetszést váltott ki nemcsak szegedi tanítói körökben, hanem egész Szeged keresztény és nemzeti közvéleményében.” Sajnos nem sikerült felderíteni, hogy 1928 novemberében melyik budapesti lapban jelent meg ez a cikk.

856 Szlsz/a. 1933. okt. 19. 109/1933.

857 „Iskolaszékünk f. évi október hó 19-én tartott ülésében arról értesült, hogy Igazgató Urat a vallás és közoktatásügyi miniszter úr 94.807/1933. IX. számú rendeletével 41 évi eredményes szolgálat után nyugalomba helyezte. Ezen alkalomból iskolaszékünk Igazgató Úr érdemeit jegyzőkönyvileg megörökítette, és egyhangú határozattal kimondta, hogy városunk népoktatása terén 4 évtizedet meghaladó időn át kifejtett munkásságáért, lankadást nem ismerő ügybuzgóságáért, jó néptanítóra valló pedagógiai tudással párosult eredményes tevékenységéért, előbb a szilléri közs. iskola, majd a belvárosi fiúiskola bölcs igazgatásáért legteljesebb elismerését és köszönetét fejezi ki. Engedje a Mindenható Isten, hogy jól megérdemelt nyugdíját minél hosszabb ideig szellemi és testi frissességben élvezhesse. Szeged sz. kir város községi iskolaszékének 1930. október hó 19.-én tartott üléséből.” Szlsz/b. 717/1933.

86