Berta Tibor: A szegedi községi tanyai iskolák adattára - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 31. (Szeged, 2002)

Tanítói életrajzok

Szécsy György (Szeged, 1886. márc. 30.-Budapest, 1969. ?)

Atyja György, földműves. Az elemi iskola hat osztályát tanyai iskolában végezte el. Majd a három polgári iskolai osztály befejezése után az 1901/02. tanévben kezdte meg tanulmányait a szegedi tanítóképzőben. 1248 Tanítói oklevelét 1905 júniusában szerezte meg. Az iskolaszék 1905 szeptemberétől a Királyhalmi iskolában alkalmazta.1249 Egészen kényszerű nyugdíjba vonulásáig, 1925-ig, a Királyhalmi iskolában tanított. Helytörténetírással is foglakozott. 1967-ben jelent meg a Képek Mórahalom múltjából és jelenéből c. tanulmánykötete,1250 valamint nyugdíjas tanítóként részt vett az Átokházá1248 SzTk akv. I. évf. 36/1901/02.

1249 Szécsy György szolgálati bizonyítványa (1907. aug. 9.): „Szécsy György okleveles elemi népiskolai tanító, ki Szegeden 1886-ban született s oklevelét is itt nyerte 1905. évben, 1905. évi szeptemberben fogadtatott el kisegítő tanítónak, 1906. február 15-én pedig rendes tanyai tanítónak választatott meg s mint ilyen meghagyatott a Királyhalmi iskola vezetésében. Szolgálatának eddigi egész ideje alatt kifogástalan erkölcsi és társadalmi magaviseletét, hivatalos teendőinek végzésében lelkiismeretes buzgóságot és pontosságot tanúsított; a nevelő tanításban pedig jeles képzettségének és tapintatos bánásmódjának megfelelő jó eredményt mutatott fel.” Szlst/c.; Királyhalmi tanítóskodásáról személyes hangú visszaemlékezést közölt a Képek Mórahalom múltjából és jelenéből c. kötetében. Szécsy György, 1967. 44-47. p.

1250 A kötet lektora Szabó Ferenc a könyv előszavában részletes életrajzot közöl Szécsyről: „Itt — ti. — Mórahalmon született 1886. márc. 30-án, olyan kisparaszt családban, amely a 18. század közepe óta küszködött a szegedi tanyavilág homokjával. Heten voltak testvérek, akik közül ketten nagy nehezen iskolázott emberek lettek, őrnek a nehéz paraszti munka jutott egész életére. Ez az indíttatás, a tanyavilág népéhez való hűség szinte gyermekkorától kezdve meghatározta Szécsy György egész életsorsát és szemléletét. Az elemi iskoláit a madarásztói iskolában végezte, majd a kiváló intézetek sorába tartozó szegedi tanítóképzőbe került. Itt Gallér Kristóf, a módszertan és gazdaságtan tanára inspirálta, segítette a legtöbbet, még fiatal tanító korában is. Hatással volt rá Waldmann György, a jeles képzettségű történelemtanár is. A képzőhöz fűződik az éles eszű ifjú első tollforgató sikere. 16 éves volt, amikor Tömörkény és Móra nevével fémjelzett Szegedi Napló első írását közölte. „Leánynézés” címen a szegedi tanyákon szokásos leánykérés eleven leírása volt ez. A cikk megjelenése után azonnal a tanári testület elé hívatták, nagyon megdicsérték és magyar órán attól kezdve sose feletették. Ettől kezdve, 14 éven át, a Szegedi Napló állandó tanyai tudósítója, külső munkatársa volt. A tanítói oklevél megszerzése után ugyanis, 1905 őszétől, a királyhalmi iskola tanítója, sok tanyai diáknemzedék nevelője lett, s egészen 1925-ig ott működött. 1908-ban, 22 éves fejjel kezdett először mélyebben foglalkozni — mint újságcikkei mutatják — a szegedi tanyavilág gazdasági és szociális problémáival. Az első világháború előtt sokoldalú érdeklődéssel, fiatalos lendülettel előadások sorát tartotta a tanyai iskolák és a pusztai gyerekek nevelése körül szerzett tapasztalatairól Szegeden és Budapesten. Felméréseire szakkörökben is felfigyeltek. 1910-ben akadémiai ösztöndíjjal erdélyi tanulmányútra küldték. Ennek eredményeiről több cikkben számolt be. Nagyenyeden a híres Bethlen kollégium tanáraival jutott kapcsolatba s ez jelentős befolyással volt az életére. Romániát, Szerbiát, Ausztriát és Olaszországot is bejárta fiatal éveiben. A mozgósítás kezdetén bevonult az első világháborúba, a szegedi 46. gyalogezredhez, közkatonaként. Az orosz frontra vitték, ott elérte a hadnagyi rendfokozatot, átkerült az 5. gyalogezredhez, ahol ezredtörténészi beosztást kapott. A háborúban szerzett élményeit 1917-ben előbb cikksorozatban, majd könyvformában jelentette meg Szegeden, „Gránicon” cím alatt. A színesen, elevenen korabeli szemlélettel megírt mozaiksor mindössze öt nap alatt került ki tolla alól. Szabadságos katonaként Mórahalmán és Szegeden érte az őszirózsás forradalom 1918 október végén. Néhány nap múlva megbízást kapott a Szeged- Alsótanyán felállított 32 tagú, rendfenntartó karhatalom parancsnoki tisztjének ellátására. A szegedi tanyákon is rövid ideig tartó Tanácsköztársaság idején a Pedagógus Szakszervezet akkor alakult alsótanyai szervezetének elnökévé választották. Emiatt a francia megszállás alatt kommunistagyanúsnak tartották és nem kapott fizetést. A Horthy-rendszer első évei az aktivitáshoz, közéleti érdeklődéshez szokott Szécsy Györgyöt is tétíenségre kárhoztatták. Néhány esztendeig a királyhalmi iskolánál a háborúval megszakadt tanítói pályáját folytatta, majd 1925-ben a háborúban szerzett rokkantsága alapján nyugdíjba vonult. Ettől kezdve, a kevéske nyugdíj mellé, saját kis mórahalmi földjén-tanyáján, kétkezi munkával, szőlő- és gyümölcstermesztéssel szerezte meg a szükségest. Viszonylagos függetlensége birtokában, szabad idejében ezután is szorgalmasan írogatott a szegedi lapokba, sokat foglalkozott a városi földek bérlőinek egyre nehezebbé váló sorsával, kereste helyzetük javításának járhatónak látszó módozatait. Többször találkozott Móra Ferenccel, kalauzolta Móricz Zsigmondot is a szegedi határban. A városi földeken élő kisbérlőkért folytatott küzdelmét a polgármester és a főispán úgy akarta leszerelni, hogy gazdasági tanácsossá (ez tiszteletbeli címet jelentett) akarták kinevezni minden áron, ravasz módon. Ő kijelentette, hogy a kinevező dokumentumot oda küldi vissza, ahonnan jött, a célzatos „megtiszteltetést” nem fogadta el. A második világháború négy és fél évet ismét elrabolt az életéből. A hadifogságból ismét Mórahalmára tért haza, s a legutóbbi évekig, a fővárosba költözéséig, ott élt és dolgozott.” Szécsy György, 1967. 3-4. p.

124