Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
5. Grünn János nyomdája 1835–1857
Grünn János nyomdájának fejlődéséről közvetett, a nyomdatulajdonos jó üzleti érzékéről közvetlen bizonyítékként tekinthető, hogy Grünn már 1837. május 10-én beadványban kérte a szegedi tanácsot, hogy támogassa Gyűjtő és Hírlelő címen indítani szándékozott lapnak az engedélyezésére irányuló kérését a helytartótanácsnál.32 E törekvése azért érdemel különös figyelmet, mert 1840-ben csak 53 hírlap és folyóirat jelent meg Magyarországon. Mai értelemben vett újságok azonban csak Pest-Budán, Pozsonyban, Kolozsvárott és Kassán voltak. A többi vidéki lap hirdető jelleggel látott napvilágot. Első tervezetében Grünn János is ebből indult ki, amikor Gyűjtő és Hírlelő címen megindítani kívánt újságja egyik felét hirdetőként kívánta kiadni. A lap másik felében azonban kivonatokat hazai és külföldi újságokból, kisebb irodalmi és gazdasági cikkeket szeretett volna publikálni. Tervezetében hangot adott Szeged vonzási területe várható érdeklődésének is. A lap a gazdasági élet, ezen belül elsősorban a kereskedelmi tevékenység előmozdításával, a művelődés fejlesztésével hozzájárulhatott volna e terület tőkés viszonyainak fejlődéséhez. A kiadó számára - mint általában a polgári vagy a feudalizmus idején a polgári haladást segítő lapok - jelentős üzleti haszonnal is járt volna. A hirdetések nagy terjedelme biztosíthatta ezt. A városi tanács - akárcsak Konrád Keresztély korábbi nyomdaalapítási kísérlete alkalmával - ismét helyes álláspontról tett tanúbizonyságot, ezúttal arról, hogy egy helyi lap elősegítheti Szeged felzárkózását a nagyobb vidéki központokhoz. Ebből és a reformkor alapvető célkitűzéseiből kiindulva pártolta a gondolatot. Grünn Jánossal együtt ígéretet tett arra, hogy az újság vallási és politikai kérdésekkel nem foglalkozik. Utalnunk kell e helyütt arra, hogy Grünn János tervezete szerint lapjának két része egy héten belül, de eltérő időpontban jelenne meg és a két rész együtt alkotná a hetilapot. A városi tanács felterjesztése ezt nem rögzíti pontosan, hanem félreérthető fogalmazással hetenként kétszer megjelenő lapról beszél. Sem Grünn kérelme, sem a városi tanács javaslata nem tartalmazzák a tervezett példányszámot, az előfizetési árat, a szerkesztő, az esetleges munkatársak neveit. Azonban nem e hiányosság, hanem az 1830-as évek második felében igen erős, gazdasági társadalmi, politikai haladás elleni - már érintett - kormánytámadás volt a fő oka, hogy a helytartótanács 1837. augusztus 16-án érdemleges indokolás nélkül elutasította a kérelmet.33 Grünn János 1846. évi, második hírlapindítási kísérletének tervezete a korábbinál fejlettebb helyi viszonyokat tükröz, maga Grünn János is szélesebb kitekintéssel, sza- batosabb előadásban ismertette tervezetét. Ebben a gazdasági-kereskedelmi közhasznú ismeretterjesztő célzatot hangsúlyozta, s amellett bizonyos irodalmi anyagot, olvasóleveleket, tudósításokat is nyújtani akart.34 A tervezetben részletesen előadott elképzelések megfelelnek az 1840-es évek első felében Szegeden is gyorsuló tőkés fejlődés szükségleteinek, aminek csupán egyik tényét említjük: a belső tőkefelhalmozás eredményeként 1845-ben 25 000 pengő részvénytőkével megalakult a Szeged-Csongrádi Takarék- pénztár. Betétállománya 1845 végén 37482,33, 1847 végére már 129 579,54 pengőre emelkedett. A betétek rohamos növekedése csaknem teljesen a város lakóinak befizetéseiből származott. A szomszédos városokból és a megyékből egyelőre - noha az intézet kezdettől fogva e területekre is ki akarta terjeszteni tevékenységét - igen csekély érdeklődést mutatkozott. Mindezt a pénzintézet negyven éves fennállásának tiszteletére megjelent jubileumi munkából ismerjük.45 96
