Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)

5. Grünn János nyomdája 1835–1857

szésben szokásos, a vékony és vastag vonalak éles ellentétét követik. Az előzetes megrendelők kimutatása alapján egy-egy Szegeden nyomtatott szerb nyelvű kötet példányszámát 1000-1500-ra tehetjük. Ennél azonban bizonyára több is készült, amint az is biztosra vehető, hogy a 14 kimutatott szerb nyelvű könyvnél több hagyta el a szegedi nyomdát.20

Grünn János már 1840-ben kérelmezte a helytartótanácsnál szegedi szerb cenzorá- tus létesítését, de hiába. Ugyancsak eredménytelen maradt 1842. évi hasonló kérelme is. Bár az elutasítás előnytelenül befolyásolta a Szegeden megjelenő szerb nyelvű könyvek számát, mégis - tekintettel a regionális érdeklődésre - a napvilágot látottak hozzájárultak az 1840-es években a magyarországi szerbek nemzeti öntudatának, kultúrájának fejlődéséhez.

E helyen szólunk röviden a német nyelvű Grünn János-féle nyomtatványokról is. A 18. sz. első negyedétől számos német iparos telepedett be Szegedre, akik nemcsak mesterségüket, hanem anyanyelvűket, kultúrájukat is hosszú ideig őrizték. AII. József uralkodása idején betelepedni kezdő zsidók szintén szívesen használták a német nyelvet. A németek és zsidók asszimilációja lassan haladt előre; a német színészet az 1820-as évekig virágzott Szegeden. Az itt készült német nyelvű nyomtatványok azonban - akárcsak a szerb nyelvűek - a Szegedtől délre élő szerbek illetőleg németek, a bánáti svábok számára is keresettek voltak. A magyar nemzeti mozgalom a 30-as évektől Szegeden is felélénkült, a magyar nyelv mind erőteljesebben előtérbe került, a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális életben egyre kevesebb német nyelvű munka kinyomtatására volt szükség. Az 1840-es években már szinte kivétel számba ment német nyelvű munkák szegedi megjelenése. Ilyen körülmények között érthető, hogy Grünn János nem újította meg a nyomda korábbi fraktúr betűkészletét. Ennek bizonysága a Lied zur festlichen Einweihung des isr. Tempels in Segedin am 19. Mai 1843. c. 8 oldalas kis füzet. Ferdinánd császárt dicsőítő verset foglal magában, német és magyar nyelven. A császár születésnapján tartott ünnepi istentiszteletre készült, a zsidó hitközség adta ki. A füzet 160 X 184 mm-es, 1-4. oldalain - beleértve a címoldalt is - fraktúr betűs német szöveg, míg a 7-8. oldalakon magyar nyelvű versszöveg olvasható. A két részt szennycímlap választja el. (5. old.) A német nyelvű versszöveg az Egyetemi Nyomda 1814. évi betűmintájában bemutatott Kleine Cicero Fractur betűvel azonos. A címlapon két szó különösen hangsúlyos: a „Lied” és a „Segedin” szavak, amelyek kb. 16 pontos kövér fraktúr betűből szedettek. Feltűnő még rajta a 4 és fél X 6 cicerós, hárfát ábrázoló díszítés. A szennycímlapon olvasható „Népdal” főcím kb. 28 pontos, a Länderer és Heckenast-féle 1843. évi betűmintában látható Keskeny betűk 5. sz. betűjével, az alatta levő sor, „(Prédikáczió után)” alcím ugyancsak Länderer és Heckenast mintájában bemutatott, Római és dőlt betűk Mittel fokozatának kurzívjából szedett. A magyar nyelvű versszöveg kb. 12 pontos grádusú betűkből áll, a sorok között 6 pontos tágítást alkalmaztak. A magyar nyelvű vers szövege nemcsak nyelvileg, hanem formában is jelentősen különbözik a fraktúr betűs verstől. Betűtörténeti szempontból fontos lehet, hogy a magyar nyelvű szövegben olyan „g” betűket alkalmaztak, amelyeknek az alsó hurokja nem csatlakozik a nyakhoz, hanem visszahajlik a hurokba. Az ilyen „g” betűket eredetileg Franciaországban metszették, onnan terjedtek el a kontinens latin betűt használó országaiban. A magyar nyelvű versszöveg többi betűje olyan, amelyet Beimel és Kozma 1846. évi betűmin86