Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
4. A szegedi nyomda özvegy Grünn Borbála, valamint Grünn Orbán örökösei időszakában 1828-1835
mezőgazdasági termékek, dohány stb. árait. Az első ilyen táblázatot az 1832. évi májusi piaci árakról láttuk. Teljes egészében modem betűkből szedett táblázatlap. Az ívméret 530 X 430 mm, a tükör 101 és fél X 78 ciceró. A cím kiemelt része („Tabella”) az 1830-ban feltűnt ismeretlen eredetű betű 36 pontos kurrenséből, a két sorba tördelt további címrészt az Egyetemi Nyomda betűöntödéje 1824. évi mintájának IX. Kleine Doppel Cicero Antiqua kurrenséből szedték. A városi közigazgatási nyomtatványok körének 1829-1835 közötti bővülése elsősorban a levéltárban őrzött tanácsi és egyéb iratok átnézésével, kisebb részben Szeged Gazdaszéke jegyzőkönyveinek tanulmányozása útján is érzékelhető. Az utóbbi adatforrás elsősorban a nyomdának kifizetni javasolt összegeket tartalmazza; ritkán közli azonban, hogy miféle „hivatalos nyomtatványokért” jár a szóbanforgó összeg. A város Grünn Orbán örökösei nyomdájának 1829 elejétől 1835 közepéig 4027 váltóforint 30 krajcárt fizetett ki. Némely tételnél a nyomtatványmennyiség is szerepel: 1831 elején 5 rizsma porciócéduláért 130, a szőregi uradalom ügyében 60 példányban készített nyomatért 36, 1832-ben egy rizsma „utazó levélért” 28, 1833-ban 5 rizsma „marhás levélért” 100, 1835-ben 1 rizsma „tanácsi kiküldetési árkusokért” 70 váltóforint stb.7 A városi és vármegyei közigazgatások legtöbbször táblázatűrlapokat rendeltek Grünn Orbán örököseinél, azonban mint láttuk a korábbinál jelentősebbé váltak a rendkívüli események során szükséges plakátok, hirdetmények, vagy a gazdasági és társadalmi élet fejlesztésével kapcsolatos nyomatok elkészítése. Az officina létét és vázolt fejlődését döntően azonban a már említett számú könyv (köztük a kalendáriumok, imakönyvek), valamint a nevezetesebb közéleti eseményeket ünneplő alkalmi nyomtatványok biztosították illetve mozdították elő. A könyvesbolt jövedelme sem elhanyagolható. 1834-ben a nyomda - egy 1836-ban készített részletes kimutatás szerint - összesen 94 715 ív nyomtatványt készített. Ez az adat azonban nem látszik reálisnak: már 1817- ben 45 bála, azaz kb. 225 000 ív feldolgozására képes. Az 1834. évről szóló összeállítást a nyomda irányítását átvevő Grünn János azért készítette, hogy igazolja: nincs szükség Szegeden második nyomda létesítésére, mert a kínálkozó munkát az ő nyomdája is képes elvégezni. A második nyomdát 1836 nyarán Konrád Keresztély akarta létesíteni. Az a Konrád Keresztély, aki 1825-től faktora, 1829-től bérlője volt a szegedi nyomdának, de akit Grünn János 1836 tavaszán a nyomda vezetéséből és bérletéből elmozdított.8 Konrád tekintélyes vagyonnal bírt: 2034 térölnyi háztelekét a rajta levő épülettel 15 000 váltóforint értékűre becsülték 1836-ban. Vagyonánál fogva 1833-ban a választott község tagja lett és ennek kiküldötteként 1833 decemberétől 1841 közepéig rendszeresen egyik aláírója a Gazdászati szék jegyzőkönyveinek. Az 1840-es években különféle kereskedelmi és ipari vállalkozásokban volt érdekelt. 69
