Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)

3. A szegedi nyomdászat az 1810-es évek elejétől Grünn Orbán haláláig

hogy háza után 1 Rhenusi (vagy rajnai) forint 12 xr adót kell fizetni. Az összeírás utolsó rovatába pedig ezt jegyezték be: „Typographia administratur per provisorem et 1 so- dalem.”46 (A nyomdát elöljáró és 1 „társ” igazgatja). Mivel az adatfelvétel az 1827: VII. te. alapján történt és még azon év őszén megindult, ezért szerepel adózóként Grünn Orbán neve, vagyis a Szeged-palánki összeíráskor még életben volt. Noha az összeírás csak az adóköteles személyeket vette számba, azok háza népét is feltüntette. Eszerint Grünn házában a mesteren kívül még három 18-60 év közötti személy élt. Közülük az egyik Grünn felesége (Köpf Borbála), továbbá egy szolgálólány és egy mester. Az idézett megjegyzés rovatban szereplő „provisor” („elöljáró”) Konrád Keresztély, a „soda- lis” („társ”) talán Grünn Orbánná lehetett.

A nyomda évi jövedelmét az 1828. évi adatok alapján az említett tanácsbeliek az 1829. július 22-i kimutatásuk szerint 5386 forint 8 xr-ban állapították meg, a könyvesboltét 2500 forintban. így tehát az évi összes jövedelem 7886 forint 8 xr volt.47 Mindezt Grünn Orbánné 1829-ben bekövetkezett halála után becsülték fel. Az összehasonlítás kedvéért írjuk ide, hogy a sárospataki nyomda 1827. évi bevétele csupán 225 forint volt, a szegedinél jóval nagyobb létszámmal dolgozó debreceni nyomda - bérmunkából befolyó - jövedelme 1830 táján évi 1000 forint körül mozgott.48 Végeredményben Grünn Orbán széles megrendelőkörrel, jó jövedelmezőséggel, nagyobb részt korszerű szedőanyaggal hagyta örökül officináját.

62