Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
3. A szegedi nyomdászat az 1810-es évek elejétől Grünn Orbán haláláig
váló klasszicista, tehát modem betűk is. E folyamat során a szegedi nyomda 1815 táján birtokolta ama klasszicista betűk jelentős részét, amelyek az Egyetemi Nyomda betűöntödéjének 1814. évi mintakönyvében is előfordulnak. Az 1820-as évek közepétől pedig számos típus megtalálható betűkészletében az 1824. évi mintakönyvből. Természetes tehát, hogy az 1826. évi Grünn-féle betűleltár megkülönbözteti a „régi” betűket; azok a betűk, amelyekhez ezt nem írta oda, nyilvánvalóan „új”, modem, klasszicista betűk voltak. A 19. sz. elején Grünn csupa késő barokk vagy korai klasszicista betűkkel rendelkezett és 1826-ra a leltár szerint már túlsúlyra jutottak a modem betűk; a nyomda szedőanyaga két és fél évtized alatt tehát jelentős fejlődésen ment keresztül. Ebbe az is belejátszott, hogy Grünn különféle díszbetűkkel is gazdagította betűkészletét. A leltár szerint az antikva betűk közül „réginek” nevezett fokozatok összsúlya 8 bécsi mázsa, 125 font és 75 lat (539,31 kg). Ezzel szemben az új betűk 9 bécsi mázsa 30,7 font 32 latot nyomnak (696,48 kg). A leltárban feltüntetett betűk egy részénél Grünn nem jelezte, hogy régiek vagy újak: a nyomtatványai alapján bizonyos, hogy pl. a petit, garmond fokozatokba a régebbi és az újabb betűk is belefoglaltak. E vegyes betűk súlya 8 bécsi mázsa 368 font és 86 lat (669,13 kg). A nyomda antikva betűanyagának nagyobb része tehát modern betűből állt: az összesen 33 mázsa, 6 font, 1 lat antikva betű (1904,92 kilogramm) 28,3%-a régi, 36,2%-a új betű, 35,5%-a olyan, amelyben új és régi betűk is előfordulnak. Feltehető, hogy a vegyes betűknek kb. fele lehetett régi, a többi modern, akkor 17,6%-ot egyaránt hozzáadva a régihez és az újhoz is, az eredmény kerekítve: kb. 46% régi és 54% modem antikva. Grünn Orbán 1826. évi leltárának betűanyagával kapcsolatban megemlíthetjük, hogy antikva betűket felsoroló kimutatása nem teljes: nem regisztrál pl. néhány olyan fokozatot, amelyet - nyomtatványainak bizonysága szerint - ténylegesen bírt. Az 1825. évi, A sívány homokság használhatása c. könyv táblázataiban kb. 9 pontos kurrens és kurrens kurzív betűk, a Búza kalászok c. prédikációgyűjtemény első rész 487. old.-on (az előfizetők névsora) kb. 11 pontos kurrens betűk fordulnak elő. Nem említi a leltár a petit betű kurzív kurrens és kurzív verzális változatát sem. A teljes antikva betűskálából viszont, úgy tűnik a vizsgált nyomtatványok alapján, hiányzott a kb. 36 pontos kánon, a kb. 42 pontos nagykánon, továbbá a 48-52 pontos misszál. Végeredményben a leltárban feltüntetett 11 antikva fokozathoz még hozzá adva a meglevő, de a leltárba fel nem vett kb. 9 és 11 pontos kurrens, továbbá kleine text verzális s a hozzávetőleg 22 pontos kleine doppel ciceró verzális, a kb. 26 pontos kleine doppel mittel verzális fokozatokat, továbbá még a nagy fokozatú fabetűket, amelyek szintén hiányoznak a leltárból, Grünn Orbán legalább 17 antikva betűfokozattal rendelkezett az 1820-as évek közepén. A 17 antikva fokozat kevésnek tűnik. Az Egyetemi Nyomdával kapcsolatban Szentkúty Pál már a 18. sz. végén 80 antikva fokozatot említ.38 Valószínűnek tartjuk azonban, hogy ez a szám az összes betűcsaládok és az azokon belüli fokozatok együttes számát jelöli. A Grünn-nyomda adatai szigorúan csak a fokozatonkénti megkülönböztetésen alapulnak. A 18-19. sz. fordulóján a német nyelvnek a hivatalos, a tudományos életben, az írni-olvasni tudók körében kiterjedt használata miatt Grünn Orbán betűkészletében számottevő helyet foglalt el fraktúr betű. (11 bécsi mázsa, 552 font, 129 lat, azaz 10 métermázsa 40,87 kg.) Mivel azonban az 1810/20-as években a magyar nyelv alkalmazása előretört, Grünn alig újította a fraktúr készletét. Erre enged következtetni, 58
