Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
3. A szegedi nyomdászat az 1810-es évek elejétől Grünn Orbán haláláig
és az az évben meghalt polgárok neveinek beírására, a városi adó befizetésének nyilvántartására szolgáló „Napló Könyv”, külön a város adózóinak kimutatására szolgáló jegyzék, az árvák tára és a városi kamarás számadásainak elkészítéséhez szükséges űrlapok, a himlőoltások táblái, „vásári cédulák”, „adminisztráló nyomtatványok” a város szükségletére stb. A városi tanács Grünn Orbán számára 1812-1827-ben összesen 3494 forint 57 xr-t utalt ki. Az 1820-1822. évi mutatókönyvek azonban nem maradtak fenn, így tehát e három évre vonatkozó kiutalások hiányoznak a fenti végösszegből. A Grünn-nyomda a most tárgyalt csaknem két évtizedben is készített különféle nyomtatványokat egyes vármegyék, elsősorban Csongrád vármegye számára. Utalhatunk Csongrád vármegye 1813. március 29-én és következő napokon megtartott közgyűlése határozatára, amely a Tzéhbéli Mester Emberek Kézi Műveik ‘s Munkáik ára, a’ Szegődött Tselédek, Solgák, [!] és Napszámosok Bére megállapítását rögzítette.24 (A 8 soros címben két sajtóhiba látható, az évszám esetén 1813 helyett 1812-őt nyomtattak és utóbb, tintával javította át valamelyik vármegyei tisztviselő 1813-ra, a Szolgák szó helyett pedig „Solgák” szerepel.) A szöveg és címbetűk azonosak a korábban már ismertetett 1803. évi limitációban alkalmazottakkal. Jóval tetszetősebb, mert az Egyetemi Nyomda 1814. évi mintájában látható betűk felhasználásával készült Grünn-nyomtatvány Csongrád vármegye 1823. április 14-én és következő napjain tartott közgyűlésének csak Szeged városban érvényes Fű-, Mértékek-, Hely-, Karópénzekre, Heti vásárokra és Búza piaci helypénzekre vonatkozó, 1823. június 1-től érvényes határozata.25 A három sorba tördelt címnek az első sora (a közgyűlés dátuma, a közgyűlés helye) az 1814. évi Dupplex Cicero Antiqua, a további két sor, valamint a határozat szövegbetűje a Tertia Antiqua Major betűivel azonosítható. Az I-VII. fejezetek címeit és a főcímben, valamint a szövegben előforduló dőlt részeket a Tertia Cursiv Major kurrenséből szedték. A tarifák összegét közrefogó két hasáb léniái feltűnően egyenesek és a korábbiakhoz képest a felső sarkoknál valamivel jobban illeszkednek. Csongrád vármegye igazgatása alá tartozó legjelentősebb település Hódmezővásárhely volt. Az 1820-as években már az itteni közigazgatás is igényelte a saját szükségleteire szolgáló nyomtatványokat. Az 1825. évi tanácsülési jegyzőkönyvekben már többször előfordul végzés adókönyvek nyomtatásáról. Pontosabban azonban csak az 1826. évi első tanácsülésen Zsarkó Ferenc főbíró terjesztette elő, hogy a város számára új adókönyvek, az adózók számára új adókönyvecskék szükségesek: a kivetett adót ugyanis most már más rend szerint, a hadiadót és az egyéb adókat egymástól elkülönítve kell kezelni. (Eddig összevontan tartották nyilván.) A jegyzőkönyv szerint a város főbírója és jegyzője erről Szegeden Grünn Orbánnal már értekezett. Grünn az adókönyvek nyomtatásáért rizsmánként 28 váltóforintot kért.26 Grünn Orbán nyomdájának fejlődése. A nyomdaleltár A szegedi nyomdászati tevékenység előző fejezeteinkben jelzett 1810/20-as évekbeli kiterjedése együttjárt a nyomdatulajdonos anyagi gyarapodásával, ennek nyomán a nyomda fejlődésével. Grünn Orbán már az 1810-es évek végére a korábbihoz képest jobb vagyoni helyzetűvé vált. 1819. április 14-én olyan egyezséget kötött Mihály Ko53
