Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
3. A szegedi nyomdászat az 1810-es évek elejétől Grünn Orbán haláláig
Az 1820-as években mindinkább éreztette hatását a vidéki centrumokban, többek közt Szegeden is a nemzeti nyelv előretörése az oktatás, a szellemi élet, az irodalom, kisebb mértékben a tudomány terén. A magyar nyelvért folyó harc fontos területei voltak az iskolák. A szegedi piaristák - az általuk is képviselt haladó szellemnek megfelelően - a magyar nyelv és irodalom hatékonyabb oktatását is igyekeztek előmozdítani. Ennek egyik megnyilvánulása az a Gyűjtemény, amelyet 1826-ban Bálinth Antal szerkesztett és 1827-ben adott ki „a főbb iskolákban magyar nyelvet tanuló ifjúságnak számára”. A szerző - a kötet címlapja szerint - „a szegedi lyceumnak magyar nyelv, és literatura professzora”. Már 1821-ben Próbatétel a magyar nyelv természeti alkotá- sábul, a szegedi liczeumban címmel a magyar nyelvet a természettudományokra alkalmazó könyve jelent meg. 1826. évi munkája 126 oldalas mű, 112 X 175 mm lapméretű, barna kartonkötésű, 18 és fél X 31 cicerós tükörméretű. A kötet változatos tartalmú; különböző témájú szövegekkel a helyes magyar nyelvűség mellett hasznos ismeretekre is tanít. A fő cél - amint az Élőbeszéd kifejti - elősegíteni, hogy a latin tannyelvű iskolákban „nemzeti nyelven” follyék az oktatás. Az „Előbeszéd”-et „Beszélgetések”, majd „Kötelességbéli levelek” követik, amelyekben egy atya 11 levélben intelmeket intéz fiához. Végül Ciceró leveleiből 28-nak, Caius Plinius Cecilius leveleiből 17-nek a magyar fordítását közli. A fordítások Grosszer János említésre méltó munkái. A Grünn-nyomda 1825 végén bekövetkezett szedőanyag változására e kötet is bizonyítékul szolgál; az Élőbeszéd dátuma ugyanis 1826. június 1. A 18. sz.-ból származónak csupán a címlapon és a könyv egyes helyein alkalmazott, a Grünn-nyomtatvá- nyokon már eddig is sokszor látott, geometriai elemeket összekapcsoló, vagy egyetlen darabból álló szerény díszítéseket tekinthetjük. A betűanyag az Egyetemi Nyomda 1814. évi, kisebb mértékben az 1824. évi betűmintakönyvében látható betűkből áll. Pl. a címlapon a „Gyűjtemény” szó az 1814. évi minta Dupplex Cicero Antiqua verzálisá- ból, a kiadó neve az 1824. évi Mittel Cursiv Versalien betűiből, az Élőbeszéd szövegét pedig a VI. Kleine Tertia Antiqua kurrenséből szedték. (19) Az Élőbeszédet követő főrészek címei az 1814. évi Cicero Antiqua Minor verzálisából, a szövegei ugyanennek a betűnek kurrenséből valók. 19. ábra E könyv a szegedi piaristák nemzeti haladás irányába mutató tanítói munkásságának egyik szép bizonyítéka: a korszerű tartalommal összhangban álló, korszerű betűanyaggal készült, ízléses nyomdai termék. 1719. augusztus 5-én Szeged tanácsa megállapodott a piarista renddel, hogy engedélyezi a városba településüket, rendházat biztosít számukra, amiért cserébe a piaristák hatosztályos iskola tanítási munkáját vállalták. Az iskola fenntartója Szeged város. Az egyezséget III. Károly király 1720. július 14-én jóváhagyta, a gimnázium 1720 45
