Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
12. Összegzés
mesvárt (270 főnyi „segédszemélyzet”) és Nagyváradot (239 főnyi „segédszemélyzet”). A munkaerő összpontosítása terén Szeged a második helyre jött fel: 6 olyan nyomdavállalat működött, amely 20-nál több, együttvéve 240 munkást alkalmazott. Az első helyen e téren is Zágráb állt: 10 ilyen vállalatnál 576 munkás nyert foglalkozást. Szegeden öt olyan nyomdát vettek számba ahol nem alkalmaztak szakmunkást; Temesvárott, Debrecenben nem akadt ilyen üzem, Pozsonyban pedig csak egy. A másik véglet is megfigyelhető Szegeden: korszakunkban jelentős tőkeerővel részvénytársasági nyomdákat is létesítettek. (1906-ban, 1910-ben és 1917-ben.) Ezek az üzemek már akkor modern technikával és korszerű szedőanyaggal voltak felszerelve. A nyomdaipari konjunktúra kihasználására 1910 után is alakultak kisebb nyomdák a városban. A piacon maradhatás érdekében az utóbbiak is igyekeztek modern, azaz a szecessziós ízlést hordozó szedőanyagot beszerezni. Ugyanez megfigyelhető a régebben keletkezett, kialakult régebbi üzletkörrel bíró, azt fejleszteni is tudó tőkeerős egyéni vagy társascégek, továbbá a részvénytársasági nyomdák esetében is. A technikai fejlődés újabb mutatója a nyomdáknál a szedőgépek alkalmazása. A vidéki városok sorában Szeged e tekintetben a legelső: 1904-től találunk itt szedőgépeket, amelyek száma 2-ről 1911 szeptemberére 9-re emelkedett. 20 vidéki város közül itt volt a legtöbb (utána következett Debrecen 7, Arad 6 szedőgéppel). Több szegedi üzem rotációs gépet is bírt. A szedőanyag korszerűsödését, mennyiségi növekedését, sokoldalúságát az egyes nyomdák nyomtatványai alapján mérhettük le. Ismereteink szerint a legnagyobb mennyiségű, a legtöbb fajtájú szedőanyag a 20. sz. első két évtizedében a mai Magyar- ország vidéki nyomdái közül Szegeden található. A művészi tipográfia terén azonban pl. a méltán híres Kner- vagy Tevan-nyomdák megelőzték a legjobbnak ismert szegedi nyomdákat. Helytállónak látjuk a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara 1914 előtti évi jelentéseiben a város nyomdaiparáról többször leírt megállapítást: Szegeden több olyan nagy nyomdavállalat működik, amely felveszi a versenyt jónéhány jelentős fővárosi nyomdával. Termékeik sokoldalúsága, tipográfiai színvonala, korszerű szedőanyaga, gépesítettsége szintén alátámasztja a szegedi nyomdaipar jelentőségéről mondottakat. Egyes helyi nyomdatulajdonosok jelentős közéleti szerepet vittek, számottevő vagyonra tettek szert. A nyomdák munkásai 1873-tól jól követhető szervezkedést, majd különösen 1903-1910 között sok áldozatot kívánó kemény harcot folytattak életkörülményeik javításáért. Az utóbb említett években Szeged volt a vidéki szervezett nyomdamunkások ellen vezetett nyomdatulajdonosi harc országos központja. A munkánkban tárgyalt korszakból egyetlen szegedi nyomdai betűmintakönyvet sem sikerült feltárnunk, a szedőanyag elemzésénél a fennmaradt nyomtatványokra támaszkodhattunk, a teljességre törekvés igénye nélkül. Az ismertetett nyomdáknak csak a gyakrabban alkalmazott szedőanyagairól szóltunk úgy, hogy a tipográfiai elemzésbe számos, nem közkézen forgó nyomtatott anyagot is bevontunk. Természetesen egy sereg helyi kiadványt vagy egyéb nyomtatványt nem említhettünk. Nem volt célunk egyetlen helyi nyomda betűleltárának elkészítése sem. Igyekeztünk azonban meghatározni a bemutatott, nagyon gazdag szegedi szedőanyag eredetét. 316
