Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
11. Részvénytársasági nyomdák
vagy kurrenséből szedték, de más fokozatait is alkalmazták. A szöveget azzal a lino- szedőgép-betűvel állították elő, amelyet már a Délmagyarország szedésében is láttunk: a De Vinne mit Kursiv szövegbetűvel azonosíthatjuk. Az 1904-ben indított Szegedi Gyorsíró c. havi folyóirat nyomását is 1910. szeptemberétől a „Délmagyarország” nyomdánál rendelték meg. E nyomda állította elő 1911. április 20-ig. Bekötött, körülvágott papírmérete 150 X 230 mm, a tükör 26 X 46 és fél ciceró. (241) A fejlécben a lapcím betűi azonosak a Gebrüder Klingspor-féle Steinschrift 36 pontos verzálisaival. A folyóirat cikkcímeit a Fette Amts-Antiqua (D. Stempel A. G. 1910. évi házimetszésű betűje, amelyet az öntöde 6 ponttól 96 pontig, 17 fokozatban kínált) 10 vagy 12 pontos fokozatával egyező betűkből szedték. (242) A folyóirat szépirodalmi illetve kereskedelmi melléklapjai, mivel stenogramokat tartalmaznak, ekkor is Tzschöckell Hermann kőnyomdájában készültek. Lapunk előfizetési árát a nyomtatási költségek emelkedése dacára is meghagytuk, és bármelyik etjy melléktappnl egy évre :$ K., tanulóknak 2 K. 20 fill., legalább 20 példány megrendelésénél 1 K. 20 fill. Mindkét melle'klappal egy évre 3 K. ül) fill., tanulóknak 2 K. 80 fill., legalább 20 példány megrendelésénél 1 K. 80 fill. 241. ábra Székesfehérvári gyorsírók egyesülete. 242. ábra A „Délmagyarország” nyomda elsősorban lap- illetve folyóirat előállítására rendezkedett be, 1910 őszétől tehát vállalni tudta az 1908-ban indult A Bánya, valamint az ugyancsak 1908-tól megjelenő Közlekedés és Közgazdaság c., nem szegedi kiadású hetilapok nyomtatását is. Utódnyomdái e megbízásokat 1912-ben még teljesítették.14 Azután mindkét lapot a Dugonics Nyomda Részvénytársaság állította elő. Az utóbbi nyomda 1914. januári nyomtatványairól szóló, már idézett kimutatásából példányszá- muk is ismert. 1911/1912-ben a „Délmagyarország” nyomda is készített a szegedi szociáldemokrata pártvezetőség megrendelésére röplapokat, meghívókat. Ezek a párt rendezvényeire szólítottak. Pl. a Munkásotthon-alap gyarapítását célzó, szórakoztató délutánon való részvételre. E meghívó szedőanyaga is olyan, amelyet 1910-ből már ismerünk. A „Délmagyarország” Hírlap- és Nyomdavállalat Részvénytársaság kapcsán, még utalunk arra, hogy közigazgatási nyomtatványokat alig készített, egyéb (pl. alkalmi nyomtatványt vagy iskolai évkönyvet) kis mértékben állított elő. Csongrád megyei lapokat - mint a KÁRÁsz-féle bibliográfiából megállapítható - nem készített. A Délmagyarország c. napilap nyomdája a vázolt átalakulások folytán fokozatosan szűkebb profilúvá vált; a folyamat végére Vámay Dezső tett pontot, amikor 1912 nyarán megszerezte a Délmagyarország c. napilapot és a nyomda egy részét is, amit beolvasztott üzemébe. 313
