Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
11. Részvénytársasági nyomdák
Várady Jenőt bízták meg, aki június 15. óta végezte e munkát. A nyomdai tevékenységre az iparigazolványt 1906. július 13-án állította ki a szegedi rendőrség; eszerint a nyomda Deák Ferenc u. 15. sz. alatt kezdi meg működését. (1907-ben azonban átköltözött Kálvária u. 6. sz. alá.)' A Typographia c. nyomdászszakegyleti lap már 1906. július 27-i számában hírt adott e nyomda munkájának megkezdéséről és arról, hogy a cég aláírta az érvényben levő kollektív szerződést, eszerint foglalkoztatta alkalmazottait. Örömmel állapította meg azt is, hogy az Engel-König-féle blokált „műintézeteknek” komoly versenytársa támadt. Az 1906 júliusában felvett nyomdászszakegyleti statisztika szerint ebben az üzemben 11 szedő és 1 gépmester dolgozott, tanonc nincs. 1912 júniusában 12 szedőt, 1 gépmestert, 2 szedő- és egy gépmester tanoncot, 3 munkásnőt, 1 segédmunkást alkalmazott. A nyomógépek száma ekkor 4. (Az 1906. évi statisztika nem közli a nyomógépek számát.) A napi munkaidő 8 és 1/2 óra, a műhely egészséges. A Dugonics Nyomda mindig tisztességesen fizette munkásait. Az 1912. évi statisztika szerint a szedők átlagkeresete heti 36 K volt, a gépmesteré heti 40 K. Mindez felülmúlta a két Endrényinél, En- gelnél vagy Vámaynál ugyanekkor fizetett béreket. Kitűnően képzett szakmunkásokat sikerült szerződtetnie és 1907 végétől kiválóan felkészült nyomdavezető, Ablaka György irányította a nyomdát. Ablaka már 1907 őszén is felhívta magára munkáinak eleganciájával a szakkörök figyelmét. A Grafikai Szemle szerkesztősége nagy elismeréssel írt az 1907. novemberi számában az általa készített és beküldött levélfejről, memorandumról, prospektusról és több más nyomtatványfajtáról: „egyik szebb és gondosabb kiállítású a másiknál. Különösen a nagyalakú sorsjegy kibocsátási prospektus a nehéz föladat dacára is pompásan sikerült.” Mellékletként közli a Dugonics-nyomdát ajánló, több színnel nyomtatott körlevél reprodukcióját. Ablaka György kiváló szaktudását az is bizonyítja, hogy 1907-től 1913 júliusáig a nyomdai munkások továbbképzését szolgáló Szakkör szegedi csoportjának elnöke volt. Tevékenyen részt vett az 1907. évi, a Dugonics Nyomda helyiségeiben tartott nyomtatvány-kiállítás szervezésében, és tudósítást írt róla a Grafikai Szemle 1907. szeptemberi számában.2 A kiállítással kapcsolatos társasebéden dr. Balassa Ármin is részt vett, akit a tudósítás példaként állít a szegedi nyomdatulajdonosok elé; nem részese a szervezett munkások üldözésére 1907-ben alakított Engel-König-féle „kartellnek,” hanem a jól képzett szervezett munkásokra építi üzemének tevékenységét, és megbecsüli őket. A Dugonics Nyomda Részvénytársaság cégvezetői az évek folyamán változtak: Várady Jenőt Balog Miksa követte, az ő utóda 1909. július 3-tól Szégál Samu. 1913. július 1-jétől Donáth Ignác a cégvezető. A Dugonics Nyomda Részvénytársaság 1920. június 3-i közgyűlésén kimondotta feloszlását. A Szeged és Vidéke c. lap utolsó száma 1920. május 22-én jelent meg. A nyomda új szedőanyaggal, új gépekkel felszerelve indította működését. A gépek értéke 1907-ben 19 087 K, a betűanyagé 15 973,99 K, az egyéb nyomdai felszereléseké 5923,74 K. Összesen tehát 40 984,73 K nyomdai beruházást eszközöltek, ami a 70 000 K-ás alaptőkének több mint felét tette ki. Az adósság folyamatos fizetése miatt a nyomda csak az 1912. évben volt nyereséges. A veszteséget a hírlapjövedelem ellensúlyozta, amely az 1910-es évek első felében 60 000-64 000 K körül mozgott évente. A háború idején azonban fokozódtak a veszteségek a nyersanyagok nagymérvű drágulása, a nyomtatványszükséglet csökkenése, a munkabérek emelkedése miatt. (Minde294
