Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
10. Kisebb nyomdák az 1880-as évektől 1918-ig
A kamara 1905. évről készült jelentésében a Schulhof-nyomda nem alkalmazta az Artistic betűt, helyette az „Egy esztendő munkája címet” a H. Berthold-féle, 1903-ban metszett Halbfette Sezession 20 pontos betűivel azonosítható betűkből rakták össze. E 180 oldalas kötet bonyolult táblázatainak sokaságát ugyanolyan színvonalasan készítette a nyomda, mint az 1903. évi jelentés táblázatait. A nyomda a lapelőállításból is igyekezett kivenni részét. Az állami nyomtatványok egy része előállításának decentralizálása során sikerült megszereznie az 1904-ben indult, Az Őrszem c. katonai és csendőrségi havilap nyomását. De csak ez év májusáig készítette. Az 1904. október 10-én újra indult Szegedi Gyorsíró c., évente tízszer megjelenő folyóiratot a 2. számtól (1904. november) már a Schulhof-féle „gázerejű” nyomda készítette. 1905. január 10-től ugyan Traub B. és társa nyomta, de 1905. április 10-től 1906. június 10-ig ismét Schulhof. A sztenogramokat a Yost írógép Rt. (Budapest) készítette. 1905. január 5-i megindításától 1910. december 1-ig nyomtatta az Alföldi Népiskola c. havi közlönyt, amely a Csongrádvármegyei Tanító-Egyesület lapja volt. 1905. április 23-án látott napvilágot a Pártoljuk a magyar ipart! c. kiadvány, amely a Szegedi Magyar Iparpártoló Szövetség folyóirata. (Pataki Simon felsőkereskedelmi iskolai tanár szerkesztésében.)7 Az 1906. október 22-én megjelent Szegedi Hétfői Újság szintén Schulhof nyomdájában készült. E hetilapnak azonban csak 3 száma látott napvilágot. Schulhof vette át a Dugonics Nyomda Rt-től Az Idő c. havi közlöny előállítását 1907. július 1-től. (E folyóiratról a Dugonics-nyomda kapcsán lesz szó). Nyomtatta a Szeged és Vidéke c. napilapot, amely 1906 nyarán a Dugonics Nyomda Részvénytársaság tulajdonába került és 1906. július 15-től ennek nyomdája állította elő. Gönczi I. József nyomdája Kereskedőből lett nyomdatulajdonos Gönczi I. József is. A szegedi cégbíróságnál 1896. június 8-án iktatott iratában kérte, hogy „könyv- és papírkereskedő” egyéni cégként jegyezze be. Kereskedése Széchenyi tér 7. sz. alatt volt. A bejegyzés 1896. július 2-án történt, az egyéni cégek II. kötetének 198. lapjára. Az iratokból kitűnik, hogy a cégtulajdonos nevében látható I. betű az Izsó név rövidítése. (Amikor már nyomdatulajdonos volt, a nyomdájában készült némely nyomtatvány impresszumában az „I.” betűt „J.”-vel cserélték fel.) Gönczi a könyvkereskedés mellett hirdetési vállalkozásba kezdett. 1897. során engedély nélkül összesen 9 hirdetőtáblát állított fel: 7-et Újszegeden az Alsókikötő sortól a Vedres utcáig úgy, hogy a hirdetések a Temesvár felé vezető vasútra néztek. 2 táblát a Szegedi Keramit és Műtéglagyár közelében lévő városi területen helyezett el. Utólagosan kérte a tanácsot a táblák közterületen levő elhelyezésének engedélyezésére és még további 10 tábla városi területen történő felállíthatására. A városi tanács elrendelte Gönczi ellen a kihágási eljárás megindítását közterület engedély nélküli használatáért, majd 1898. szeptember 22-én elutasította a hirdetőtáblák létesítésére irányuló kérelmet.8 Gönczi már 1897-ben megindította nyomdaüzemét. Az 1900 augusztusában felvett nyomdászszakegyleti statisztika szerint 6 szedőt, 1 gépmestert (aki nyomó is), 5 szedőtanulót, 2 gépmester- és nyomótanulót, 1 férfi és 1 női segédmunkást foglalkoztat, összesen 17 alkalmazottat, akik napi 9 órában dolgoznak, de csak heti 12 K mini266
