Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
9. A régebbi eredetű szegedi nyomdák az 1890-es évektől 1918-ig
vériséghez c. szegedi szabadkőműves páholy tagjává.) Engel Lajos halálakor a kő- és könyvnyomda gépei, egyéb felszerelései, pl. a betű- és díszítőanyagok, a könyvkötészeti gépek együttesen 114 346,41 K értéket képviseltek.61 Engel Lajos özvegye Engel Vilmossal 1912. november 16-i kezdettel közkereseti társascéget hozott létre, az előbbihez képest változatlan cégszöveggel (Engel Lajos nyomda- és lapvállalat). Ezért a cégbíróság a céget átvezette a társas cégek jegyzéke V. kötetének 188. lapjára. E társascég 1922. december 15-én - Engel Vilmos kilépése folytán - megszűnt, illetőleg változatlan cégszöveggel egyéni céggé alakult és az egyéni cégjegyzék V. kötetének 38. lapjára vezették át. A kizárólagos üzemtulajdonos özv. Engel Lajosné Neumann Gizella. A cég további sorsára itt nem térhetünk ki. A Várnay L. nyomda Az 1890-es évektől 1914-ig változó intenzitással érzékelhető nyomdaipari konjunktúra kihasználására Várnay Lipót, majd utódai, igyekeztek az üzemet műszakilag és munkáslétszám tekintetében is fejleszteni. Az 1894. évi nyomdászstatisztika szerint e nyomdában a munkaidő 9 óra, de a gépeknél 10 óra. Gyakoriak a különórák. A munkát 1 művezető irányította, a 3 szedő bizonyospénzben dolgozott. A nyomtatást 2 gépmester végezte, 2 nyomótanonc segítségével. 1 férfi és 6 női segédmunkás állt alkalmazásban. (Összesen tehát 15 fő.) A művezető heti 16, a szedők heti 8,50, a gépmesterek heti 10, a férfi segédmunkás 5, a segédmunkásnők 1,50-5 osztrák értékű forint bérért dolgoztak. Az üzem 3 gyorssajtót, 2 taposósajtót bírt, az üzemi erőt gőzenergia és gázmotor szolgáltatta. A Vámay-nyomda tehát e tekintetben Endrényi Imre és Engel Adolf nyomdájának színvonalán állt. Az 1900 augusztusi adatfelvétel szerint a személyzet száma 25 fő, (8 szedő, 4 szedőtanonc, 2 gépmester, 2 gépmestertanuló, 1 férfi és 8 női segédmunkás). A munkaidő napi 9 óra, a bérminimum heti 20 K. Az 1912 júniusi adatok szerint a Várnay nyomdában a szedők száma 10 (átlagkeresetük heti 30 K), a gépmesterek száma 2 (átlagkereset heti 32 K), alkalmazásban állt 5 szedő- és 1 gépmestertanuló, 8 férfi és 2 női segédmunkás. A munkaidő napi 9 óra, az üzemi helyiségek egészségesek. A Vámay-nyomda tehát a város jelentősebb nyomdái közé tartozott 1891 után is. A mozgatóerő és a személyzet számának növekedésén túl gyarapodott a nyomda szedőanyagkészlete is. Az 1890-es években több olyan betűtípus került a nyomdába, amely az EMB betűivel azonosítható. Emellett külföldi öntödék újabb termékeivel is találkozunk Várnay Lipót nyomtatványain. Az 1892 február végén megalakult Kisteleki Takarékpénztár62 részvényjegyzési aláírásgyűjtő íveit a Vámay-nyomdában nyomtatták. Eme lapon az „Aláírás.” címet, valamint a táblázatfejben az aláíróra vonatkozóan „neve és állása”, „lakhelye” rovatok szedése modern, a szecessziós ízlés irányába mutató, a bécsi Pappelbaum-öntöde által gyártott Yankee-Renaissance betűvel egyező: a 36 pontos illetve 16 pontos fokozatokat alkalmazták az idézett szedésekben. (177) Az öntöde e betűt 16 ponttól 36 pontig, 3 fokozatban ajánlotta. A Kisteleki Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatósága 1918-ig az évi jelentések legtöbbjét a Vámay-nyomdában nyomtatta. Itt készült az 1893. üzletévről szóló is. 247
