Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)

9. A régebbi eredetű szegedi nyomdák az 1890-es évektől 1918-ig

három munkásnőt elbocsátott. Erre egész személyzete sztrájkba lépett, követelve az elbocsátottak visszavételét. A harc kiéleződött: Endrényi Budapestről hozatott szedőket sürgős munkái elvégzésére. Azok azonban - szolidaritást vállalva a sztrájkolókkal - nem álltak munkába, hanem a nyomdatulajdonos költségére mind a 14-en visszautaztak Budapestre. Az Engel-nyomda munkásai is sztrájkba léptek, mert Engel átvállalta a szerződést alá nem író Traub B. és társa cég munkáinak egy részét. 2 és fél órai munkabeszüntetés után Engel Lajos meghátrált: írásba adta, hogy árszabályellenes nyomdából nem vállal munkát és senkin sem áll bosszút. Október első napjaiban a Traub-nyom- da is aláírta a kollektív szerződést. A 160 szegedi nyomdai munkás közül 40-en sztrájkoltak a megmozdulások során. A mozgalom Szegeden érvényre emelte a II. osztályra megállapított tételeket.51 Mindezek alapján a Typographic! azt írta, hogy „Impozáns módon jelentkezett a szegedi szaktársaknál és különösen a nyomdai munkásnőknél és ta- noncoknál a szolidaritás érzete, amely lehetővé tette, hogy az árszabály elfogadtassák és be is tartassék.”52

A szerződés szegedi betartatása azonban nem volt egyszerű. Engel Lajos a VNYOSZ lapjában szövetségi elnökként felhívta az árszabályt aláíró vidéki nyomdatulajdonosokat, hogy küldjék be javaslataikat, amelyek alapján „... az idény és a szorgos munka lezajlása után az árszabály revíziója és korrektúrája el nem maradhat.”53 (1904. március végéig a vidéki nyomdák munkásainak 67,5%-a, 1904. augusztus végéig, a harc befejezéséig, 85%-uk dolgozott árszabály szerint. E számok az országos mozgalom nagy sikerét mutatják.)

A szegedi Traub-nyomda munkásai 1904. február 24-én sztrájkba léptek, mert a tulajdonos felrúgta az 1903 őszén általa is elfogadott kollektív szerződést. A munkások a szerződés betartása mellett azt is követelték, hogy az ideiglenesen felvett két szedő is kapja meg a 24 K-ás hetibért, a cég vegyen vissza egy elbocsátott géphajtónőt és bocsásson el egy nem eléggé képzett munkást. König Salamon cégvezető kijelentette, hogy azért nem ismeri el az 1903 őszi kollektív szerződést, mert azt „kierőszakolták”, másrészt pedig „saját házában maga óhajt gazda lenni”. Erre hivatkozva kizárta a nyomda sztrájkoló szervezett munkásait és igyekezett vidékről szervezetlen segédeket toborozni. Munkásokat kereső leveleiben legfontosabb alkalmazási feltételként azt jelölte meg, hogy a munkás ne legyen szakszervezeti tag, továbbá „kötelezi magát dolgozni még az esetben is, ha bármely okból nem dolgoznak a többiek.” Többször ígért még árszabály feletti díjazást is, csakhogy munkásokat kaphasson.54 A szakegylet által kimondott blokád miatt azonban nem tudott elegendő munkást szerezni. Ezért az Engel nyomda - Engel Lajos korábbi, írásban adott ígéretével mit sem törődve - munkáltatói szolidaritásból ezúttal is átvette a Traub-nyomda sürgős munkáit. Erre az Engel-nyomda munkásai március 22-én sztrájkba léptek, hogy megakadályozzák a Traub-nyomda sürgős munkáinak elvégzését. Sztrájkjukkal a Traub-cégre is nyomást akartak gyakorolni a kizárás megszüntetése és az árszabály elismerése érdekében. Engel bosszúból a következő, az ipartörvény előírásait sértő bejegyzést írta érdekelt munkásai munkakönyvébe: „1904. március 22-én sztrájkba lépett, minek folytán kilépettnek tekintem.” A belügyminisztérium azonban 1904. október 8-i határozatával az 1884: XVII. te. 104. §-ába ütköző kihágás miatt 40 K pénzbüntetéssel sújtotta Engelt és kötelezte a II. fokú iparhatóságot, azaz a városi tanácsot, hogy panaszos munkások munkakönyvéből a joggal sérelmezett bejegyzést töröltesse.55

244