Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
9. A régebbi eredetű szegedi nyomdák az 1890-es évektől 1918-ig
Tiemann által tervezett betűk.39 A korai típusok modem felhasználásának legnagyobb alakja az angliai William Morris. Hazánkban a 19-20. sz. fordulója táján az említett két irányzatnak még nem volt kiforrott képviselője. Igaz, hogy a gyomai Kner-nyomda - 1902. évi mintájának tanúsága szerint - igyekezett a korai típusokhoz viszonyuló betűket beszerezni és betűkészletét néhány rokoncsalád köré csoportosítani. E törekvésében tulajdonképp egyedülálló volt Magyarországon. A hazai nyomdák zöme még mindig az 1880-1890-es évek divatja szerint minél sokfélébb betűanyagból alkotta nyomtatványait, a tőlük kikerült könyveket is. Mindezek figyelembe vételével az Engel-nyomda által az említett, egységesnek mondható betűtípusból szedett könyv modern tipográfiai törekvések hordozójaként értékelhető, hozzáfűzve azonban, hogy e korszerűség nem járt együtt a régi formákat felújító betűk alkalmazásával. Aligha tagadható azonban, hogy az alkalmazott antikva betű is lehet ízlésformáló. Az itt látható gondos szedési és nyomtatási munka, amely a Grünn-féle klasszicista puritán tipográfia hagyományait keltette új életre, az éppen csak kezdődő hazai könyvmegújulási folyamatnak is jelentős állomásává teszi a Reiz- ner-féle Szeged történetet.40 Tipográfiailag kevésbé jól sikerült a várostörténet 1901-ben megjelent, ugyancsak Engel Lajos nyomdájában készült 5. kötete. (Kulinyi Zsigmondi Szeged új kora.) A főszöveg egyes kiemelt szavaihoz kövér kurzív betűket használtak, néha - következetlenül - a táblázatok végösszegét is így szedték. Más táblázatoknál a végösszeget sehogyan sem emelték ki, néha meg félkövér groteszk számokat alkalmaztak az összegzésnél. E könyv is tartalmaz beragasztott, többszínű mellékleteket, a kötet végén pedig 3 hajtásos, 555 X 100 mm-es, az 1879 után újjáépített Szeged panoráma fényképét, valamint 4 hajtásos, Szeged térképét (420 X 520 mm) helyezték el. Ez a kötet már nem érvényesíti az l^f. kötnél kiemelt tipográfiai következetességet, amit némiképp magyaráz e munka Reizner könyvénél jóval tagoltabb volta. Engel Lajos nyomdája a szecessziós könyvművészeti törekvéseket is alkalmazni tudta már a századforduló idején. Ezt mutatja pl. az 1901. júliusában megjelent Sümegi Kálmán: Foszlányok c. kötete. Irodalomtörténeti tanulmányok, novellák, karcolatok gyűjteménye.41 A könyv borítóján erőteljes levél- és virágkörzet látható, amelyben a keret színessége és mozgalmassága ellenére a köteteim azonnal magára vonja a figyelmet. Ezt az Enchorial betű biztosítja, amelynek erősen hangsúlyos hajlított vonalai igen jó összhangban vannak a szedhető ornamensekből álló vonalas keretdísz elemeinek kanyargásával. A jól sikerült bontó reprodukciója méltán került bele az 1473-1973 között megjelent szép magyar könyvek borító- illetve címlapjaiból összeállított válogatásba.42 A címlapon a szerző nevét és a köteteimet a Scheiter & Giesecke betűöntöde Borghese betűjének 12 illetve 20 pontos fokozatainak verzálisával azonosíthatjuk. Knemél ez a betűtípus csak az 1902. évi mintában tűnik fel. A címlap elrendezése is modern: a tükör bal felső részén a szerzői név, középen a köteteim, jobb alsó sarokban, más betűtípusból, a kiadás helye, éve és a kiadó neve. A címlap azonban erőtlen: a szerzői nevet és a köteteimet háttérbe szorítja a művet kiadó Dugonics Társaság túl hangsúlyos emblémája, a lap középső részén. A szecessziós nyomdászati stílus egyik leginkább megtestesítő szegedi alkotása az a könyv, amelyet Engel Lajos jelentetett meg a Szegedi Napló negyedszázados jubileumának tiszteletére. Igaz, több mint egy évet késett (1904 október elején látott napvilá233
