Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)

9. A régebbi eredetű szegedi nyomdák az 1890-es évektől 1918-ig

sodik felétől pécsi nyomdatulajdonos, a Pécsi Napló alapítója és volt kiadója, utóbb a Magyarország c. lapot kiadó részvénytársaság igazgatója szerezte meg. A szegedi új­ság november 21-től Engel Lajos kiadásában látott napvilágot, a korábbi szerkesztőség közreműködésével. Mindezt maga Engel Lajos jelentette be a Szegedi Napló 1896. no­vember 21-i számában. A polgármester 1896. december 30-i, a közgyűléshez intézett je­lentéséből kitűnik, hogy Engel vállalta a városnak Bába által okozott kár megtérítését. A szegedi születésű Engel Lajos és Bába üzleti kapcsolatai több évre visszanyúltak. Ezt bizonyítja pl. az, hogy nem egy olyan könyvet, amelyet Engel Lajos adott ki, Bába Sándor nyomtatott. Bába nyomdája 1885-1896-ban 72, bibliográfiailag számon tartott művet készített, amelyből 14 szépirodalmi, 9 egyházi jellegű, 1 tankönyv, 46 szakmunka, 2 aprónyom­tatvány. A korábbi hasonló kimutatásokban említett megszorítások ez esetben is érvé­nyesek. A nyomda kiterjedt, gondos, színvonalas tevékenysége kiérdemelte az 1896. évi millenniumi kiállítás „nagyérmét”.34 Engel Lajos nyomdacége Engel Lajos - a már említett körülmények miatt - 1896. november 20-án igen ju­tányosán, 196000 K-ért, tehát csak 98 000 Ft-ért vásárolta meg a nyomdafelszerelést, a Szegedi Napló kiadói jogát, a könyv- és papírkereskedést stb., tehát mindazt, amit ak­kor Bába Sándor áruba bocsátott.35 Emlékeztetünk rá, hogy a város csupán a számára készített nyomtatványokért 1896-ban 19994 Ft-ot fizetett ki Bába Sándornak. A nyom­dafelszerelés, a Szegedi Napló, a könyvkereskedés stb. értéke jóval meghaladta az En­gel által kialkudott vételárat. Engel valószínűleg kihasználta Bába erkölcsi bukását. Bába Sándor üzeme a város legkorszerűbb nyomtató intézete volt már 1895-ben is, amikor az Iskola utcából átköltözött a Híd utca 6. szám alatti Schlauch-féle bérház szu- terénjébe és földszintjére. E helyiségek bérleti díja évi 6000 K volt, ami a nyomda ki- terjedtségére, a tulajdonos gazdagságára, ugyanakkor az Engel-féle vételár alacsony voltára enged következtetni. A nyomda azonban nem sokáig maradt a Híd utcában: az újságnyomtató-gépek éjszakai zakatolása miatt a bérház lakói a nyomda bérletének fel­mondását követelték Schlauch Lőrinc háztulajdonostól. Engel Lajos, mivel családja az előkelő szegedi pénzügyi körökben is otthonos volt, a Szegedi Kereskedelmi és Ipar­banktól megvásárolta a Dugonics tér 12. sz. alatti épületet, amely a banknál eredetileg elzálogosítva volt. Mivel gazdája nem tudta kiváltani, a pénzintézet tulajdonába került. Már 1895-ben is a banké volt a hozzátartozó Tisza Lajos körút 58. sz. bérházzal.36 A Dugonics téri átjáróházat 36872 Ft 16 kr. államkölcsön terhelte. Engel Lajos ezzel együtt meg tudta vásárolni; a szükséges átalakításokkal együtt 240000 K-ba (tehát 120 ezer Ft-ba) került. A nyomda üzemi részét a Dugonics téri épületben, a szuterénben he­lyezték el; itt volt a szedő-, a gépterem, míg a magasföldszinten a Szegedi Napló kiadó- hivatala, szerkesztősége, az iroda, a könyv- papír stb. kereskedés. A papírraktár, a rak­tárra készült nyomtatványok az udvarra néző épületben kaptak helyet. Engel Lajosnak nemcsak a Bába-nyomda üzletkörét sikerült megtartania, hanem a nyomtatványigények további erőteljes szélesedésével bővíteni tudta. Folytatta - leg­alábbis az 1900. évvel bezárólag - a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara évi jelenté­228

Next

/
Oldalképek
Tartalom