Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
9. A régebbi eredetű szegedi nyomdák az 1890-es évektől 1918-ig
kör élén a Poppelbaum-féle Zierschrift „Lincoln” betű 8 pontos verzálisából állították össze. A rovatcímekben 1900 közepe táján feltűnnek az EMB betűi is. Az augusztus 12-i számban pl. a „Szabadkai hírek” rovatcím egyezik az EMB Grotesque tercia ver- zálisának, a „Zászlószentelés” cikkcím az EMB Keskeny Grotesque tercia kurrensének betűivel. Az 1900-as év folyamán a reklámok száma az egyes lappéldányokban tetemesen megnövekedett és egyre változatosabb szedőanyag felhasználásával készültek. A legelső számban kevés hirdetés jelent meg, az év utolsó számában (1900. december 30.) már három hasábot tesznek ki a 4. oldalon. A cég még 1900-ban kérelmezte és meg is kapta a városi közigazgatás hirdetményeinek publikálhatását a Szegedi Friss Újságban. A laphirdetésekben a változatosságot, a figyelemfelhívó erőt növelik az ajánlott használati tárgyakat ábrázoló, a betűöntödék mintakönyveiben sokszor vignettáknak nevezett klisék nyomatai. A betűöntödék egymással versengve a legkülönbözőbb emberi alakokat, eszközöket, állatokat, tájakat stb. ábrázoló kliséket gyártották. A Szegedi Friss Újság hirdetéseiben már a legelső évben találkozunk hegedű ránézetes képe, falióra, berakott csempekályha, bányászjelvény, klarinét, tangóharmonika és egyéb hangszerek reklámcélú lenyomataival. Akadnak köztük olyanok, pl. oldalnézetű hegedű, varrógép, amelyek az EMB Polytipia anyagában (a hegedű: az 1900 körüli minta No. 263.) látható, akárcsak a bányászjelvény, vagy a hal ábrája. A hirdetésekben is található néhány modern, szecessziós ízlést hordozó betű: pl. az 1900. december 30-i számban Kopovits János hirdető nevének szedésére a D. Stempel- féle Reclam-Kursivnak látszó betű kb. 14 pontos fokozatát használták. Sok reklám a Szegedi Friss Újságban a H. Berthold-féle Carola-Grotesk alkalmazásával hívja fel az olvasók figyelmét. A Szegedi Friss Újság szedésképe módosult a gépi szedésmódra történt fokozatos átállással. A már korábban említett könyvnyomdász-szakegyleti statisztikában (1904 június) feltüntetett két szegedi szedőgép közül az egyik kétségkívül Endrényi Lajosnál működött; beszerzése még 1903-ban történt. 1904. január 1-jétől ugyanis már rendszeresen láthatunk gépi szedésű szövegeket is a Szegedi Friss Újság számaiban. Az 1904. január 1-jei szám Új esztendő c. vezércikkének kivételével az első oldal többi részét szedőgépen, valószínűleg a Französische-Antiqua mit Kursiv nak megfelelő matricával önthették. (Ez a betűtípus úgy keletkezett, hogy a D. Stempel-féle Erato-Antiqua és Erato-Kursiv betűt Linotype-ra alkalmazták.) Az iménti feltételes mód használata indokolt; a szedőgépgyártó cégek ugyanis újabb és újabb betűtípusokat alkalmaztak szedőgépre. 1911-ben a Grafikai Szemle 9. száma borítójának hátsó lapján olvasható hirdetés szerint a Typograph szedőgéphez már 518 betűkészlet áll rendelkezésre (133 féle fraktúr és 385 féle antikva, utóbbiba beleértve 59 cirill, görög és arab betűcsaládot is.) Megfelelő mintaszedések hiányában kevés szedőgépbetű azonosítását végezhettük el biztonsággal. Tény, hogy az említett 1. szám vezércikkének kézibetűje (Antiqua 104 f) és az alkalmazott szedőgépbetű több rajzi hasonlóságot mutat: pl. mindkettő verzális „C” betűjének végződése alul-felül szerifes, lényeges különbség azonban, hogy az Antiqua 104 f „g”-jének alsó íve csigavonalba hajlítva végződik, míg a szedőgépes „g” alsó íve hozzá csatlakozik az ív kiindulásához. Ez a szedőgépmatrica 1904 második felére már elhasználódott, az „1”, a „t” betűk lejjebb csúsztak az alapvonalhoz képest. Az év folya208
