Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
7. A szegedi nyomdászat 1873–1879
A vizsgálatvezető, Szremácz János főkapitány, augusztus 3-án megállapította, hogy két nyomtatógép van az üzletben, de az újabban beszerzett sem alkalmas folyóiratok, újságok, könyvek nyomására, mert a nyomófelület csupán 6X4 zoll (1 zoll = 27 mm). A betűanyag mennyisége is kevés: 12 féle nagy- és kisbetűt talált, a leggyakrabban használtból is csupán 7-8 darabot. Traub védekezése: e felszerelést nem tekinti nyomdának; a pesti papírkereskedők egy része is készít a boltban apróbb nyomtatványokat, mégsem tekinthetők azok nyomdának. A nyomtatóeszközei csupán a papírkereskedés kiegészítő részei. Ezért nem is jelentette be a polgármesternek. Kb. 1 év óta használta azokat. A hirdetésében említett nyomtatványokat nem ő állította elő, hanem Burger és Bába szegedi, Wodianer Fülöp hódmezővásárhelyi és Sártory István makói nyomdájában készíttette el, amit számlákkal is igazolt. Ezért tehát a nála talált nyomdakellékek alapján nem tekinthető a boltja nyomdának, így az 1848: XVIII. te. nem vonatkozik rá. A főkapitány a gépeket és a betűszekrényt lepecsételte, használatukat a tanács további határozatáig megtiltotta. Az iratok mellett található, Traub által átadott képes reklámból az derül ki, hogy I. J. Bachrach bécsi cége szállította a nyomdagépet, amely egészében vasból készült, ára 500 forint. A prospektus szerint e géppel 5 percenként 100 db vizitkártyát lehet nyomtatni. Traub a nyomóforma elkészítéséhez és a gép működtetéséhez Hirschenhauser Rudolf nyomdászsegédet alkalmazta. Az 1873 közepére berendezett Traub és Sártory-féle nyomda azonban már megfelelt a törvényes követelményeknek; a társascég egyik tagja szakképzett nyomdász volt. A nyomda akadálytalanul megkezdhette működését. Annak ellenére, hogy a környező városokban 1870 tájától már működött nyomda, a Traub és Sártory cég, illetve utódcégei e városokból is tudtak megrendeléseket szerezni. Hódmezővásárhelyen 1868 végétől működött a pesti Wodianer-nyomda fiókvállalata: ez állította elő az 1869. január 3-i mutatványszámmal induló Vásárhelyi Közlönyt. Szentesen Cherrier János alapított nyomdát és 1871. június 9-től kiadta és nyomtatta a Szentesi Lapok c. hetilapot. Makón pedig Sártory István létesítette az első nyomdát 1870-ben és kiadta a Maros c. hetilapot.4 E nyomdák azonban - szedőanyagukat és szakmai színvonalukat tekintve is - elmaradtak a Burger és a Bába-féle nyomdáktól, de nem vehették fel a versenyt az újonnan létesült Traub-nyomdával sem. Utóbbi a 19. sz. második fele hanyatló betűkultúrájának az 1870-es években igen divatos termékeit szerezte be, meglehetősen nagy változatossággal. Bizonyára tartotta magát ahhoz az elvhez is, amelyet már 1871. évi reklámján rögzített, hogy a „legolcsóbban” dolgozik. Ennek és a cégtulajdonosok ismeretségi köre folytán is a következő években pl. Makóra, Vásárhelyre is készített nyomtatványokat, méghozzá hosszabb távon. A Traub-nyomda működése a nyomtatványok iránti igény nagy növekedése idején indult. Ez is közrejátszott abban, hogy talpon tudott maradni, sőt az 1870-es évek közepére termelési kapacitás terén megelőzte a Bába-féle nyomdát. Ezt bizonyítják a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának a kamarai kerület közgazdasági viszonyairól 1877-ben közzétett adatai. (Csongrád vármegye ugyanis 1890-ig a budapesti kamarai kerületbe tartozott.) A közölt adatok az 1875. évi állapotokat tükrözik. Ezek szerint Traub 12 alkalmazottal dolgozott (közöttük egy nő), volt 1 gyorssajtója, 1 kézisajtója és 1 simítógépe. A Bába-féle nyomdában csupán 6 alkalmazottat foglalkoztattak, 1 gyorssajtó és 1 simítósajtó létezett. Az átlagbér mindkét nyomdában (miként a lényegesen felszereltebb és több alkalmazottal dolgozó Burger144
