Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
5. Grünn János nyomdája 1835–1857
A tudományos miveltségnek okai Mátyás (Hunyady) alatt. Nt. Végit János kegyes rendi tanár emléke; kötetlen és kötött tollal. 54. ábra A fentebb említett angol metszésű, csak verzálisból álló antikva alkalmazásának szép példája a kegyesrendi gimnázium 1857/58-as tanévi évkönyvén a címlap második sora („Kegyes tanítórendi”), amelyet az Eisenfels és Emich betűminta 34. Angol Dop- pel-Tertia megjelölésű betűjéből állítottak össze. Az 1850-es években is fontos feladata volt a szegedi nyomdának az egyházi és közigazgatási nyomtatványok készítése. Anyakönyvi, adóügyi, vagyonkimutatási íveket, iktató- és mutatókönyvek rovatos űrlapjait stb. kellett készítenie a centralizált köz- igazgatás kerületi illetve megyei szerveinek működéséhez, továbbá a városok igazgatásához szükséges nyomtatványokat. A felsorolás természetesen nem teljes. Néhány példával azonban szemléltethetjük, hogy a szegedi nyomda e tekintetben is jól észlelhető haladást tett 1858-ig. Békés, Csongrád, Csanád vármegyék és Szeged városa kerületi főbiztosi hivatala az alárendelt hatóságokhoz olyan levélpapírra írott kísérőlevéllel továbbította a magasabb rendelkezéseket, amelyeken a főbiztosi hivatal neve a papír bal felső sarkában nyomtatottan szerepel. A nyomtatott fejléces levélpapír ez ideig nem volt használatos a magyarországi közigazgatásban. 1849 végétől latin és fraktúr betűs (tehát magyar és német nyelvű), ún. sarokfejjel ellátott levélpapírokat is látunk. 1849. december 20-án Szabó László, a kerületi főbiztosi hivatal „előadója” megküldi a nagyváradi kerület katonai parancsnokságának a magánszemélyek fegyvertarthatására vonatkozó rendelkezését.6' A kísérőlevél magyar nyelvű fejléce kb. 7 és fél ciceró széles, magassága kb. 5 ciceró. A Grünn-nyomda e nyomtatványán még nem érvényesült az, amit a 19-20. sz. fordulóján a tipográfiával kapcsolatos könyvek szabályként megfogalmaztak: a fejléc magassága ugyanakkora legyen mint a szélessége.62 Az 1849 augusztusától fokozatosan újjászerveződő városi közigazgatási hivataloknak mind több igazgatási nyomtatványra volt szükségük. így volt Csongrád vármegyében is. Már az 1850-es évek első feléből a megye mindenik városa különböző nyomtatványokat rendelt a szegedi nyomdától. így volt pl. Hódmezővásárhely, Csongrád, Szentes mezővárosokban. Hódmezővásárhelynek pl. gyámpénztári számadásokat, tanácsi iratok mutatókönyveit, tanácsülési jegyzőkönyvek előnyomtatott rovatos íveit, a már 1848 előtt is használt utazási és marhásleveleket, „adókönyveket”, 1854-től földadó kivetési rovatos íveket stb. készített a Grünn-nyomda. 1849. január 20-án pl. Hódmezővásárhely vezetősége 50 forint 45 krajcárt utalt ki a szegedi nyomda tulajdonosának „adókönyvek nyomtatásáért”.63 Nevezetesebb azonban, hogy e város az 1853. évre használt először olyan tanácsi irat-mutatókönyvet, amelynek ívein az 1851. évi Eisenfels és Emich-féle betűk láthatók. Ezek négy hasábra osztott oldalain a rovatok fejbeírásainak egy részét 44. Egyiptomi Tertia, más részét 3. Cicero Antiqua betűkből szedték. Az 1850-es évek közepén a Szegeden nyomtatott közigazgatási iratoknak - a szegedi városi és a hódmezővásárhelyi városi levéltár iratanyagában is - számos szép példáját láthatjuk. (55) Volt már szó arról, hogy a közigazgatási nyomtatványok sok esetben csak késve tükrözik - a könyvekhez képest - az új szedőanyag alkalmazását. Különösen vonatko8* 115
