Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Boldogasszony ágya (A szülés hiedelmei)
igen. De igen. Elviszi a gyereknek a tejit, nem lösz teje a lánynak. Az öregök így magyarázták. (Molnár Józsefné, Oföldeák) 1. Az vót a hiedelem, hogy egyes asszonyok el fogják vinni az álmot, és az asszonynak a tejét elapasztják. No most akkor az volt a szokás, hogy aki látogatóba jött, az a ruhájáról levett egy pöszmétét, egy cémaszálat vagy valamit, azt rátette a szülőasszony ágyára és azt mondta: Tejet, álmot mindent itthagyok. Ezt Erdélyben hallottam. Székelyföldön. Amikor gyerekágyat feküdt és látogatóba mentek, akkor hogy ne mondhassák, hogy ő okozta a bajt, nincsen teje az asszonynak, nem alszik a gyerek, hanem sír, akkor ezt elmondták. (Takács Lászlóné, Szegvár) 2. Az én anyám mindég aszonta, hogyha olyan asszony gyiin látogatóba hozzád, mikó szoptatsz és átnyúl a kicsin, az elviszi a tejed. Hát én ezzel el is felejtettem. Telt-múlt az idő. Két-három nap múlva éppen szoptattam. Elgyün egy asszony. Körösztülnyúlt rajtam mögnézni a kicsit. Jaj, de aranyos kisgyerek, aszongya. Elmögy, nincs tej. Kifejöm, olyan, mint a víz. Mondom édösanyámnak. Na lányom, mondtam neköd, hogy elviszik a tejedet, ha körösztülnyúlnak fölötted. Aztán még születött nyolc, de sose vót jó tejem. (Boros Ferencné, Klárafulva) 3. Egy asszonynak vót egy kisbabája, és nem tudta szoptatni. Jaj, aszongya, mit csináljak, nincs tejem. Aszongya az anyja neki, ülj rá egy késre, oszt akkó mindjárt lösz tejed. Vötte a kést, maga alá tötte oszt úgy szoptatott. Hát ez is olyan babonaság vót. (Bódi Pálné, Makó) A fürdővíz megszűrése Hát az én Ica lányom nagyon hasfájós vót. Ezt anyósomtul mondom. Oszt azt mondta, hogy azért fáj a hasa néki, mert én a kutyát mög a macskát nem szeretem, hanem rugdosom. De nem is birom kiállni a kutyát se, mög a macskát se. Aszongya, ebagos a kislány, fürdessük mög a gyerököm. Hozzad a pelenkát, aszongya, oszt szűrjük meg a vizit. Sose felejtöm el. És idehallgasson, ha hiszi, ha nem, ekkora darab szőrök vótak. De ez bizony Isten, így vót. Oszt aszongya, na látod, na majd mögfígyeljük. Holnap is mögfúrdetjük, holnapután is mögfíirdetjük. Aztán már nem rítt. Hogy osztán ez mi vót, én ezt nem tudom. Én a mai napig se szeretem se a kutyát, se a mcsakát. Oszt ez vót a hiedelem rúla. De ez tényleg így vót. (Molnár Józsefné, Oföldeák) 96
