Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
A boszorkány ember ront Idehallgasson, nem tudom bebizonyítani csak a lányával, de nem tudom, hun lakik a lány. Ez én rajtam történt meg. Ez olyan szent, mint ahogy Isten ránkadta a napot. Hát kérem, itt van Tóth L. János. A felesége meg vót rontva. Nem hazudok. A lányát Mártikának hívják. Hát jó van, Pista bácsi, együttünk magáhon, mer halljuk, hogy maga jár átal a bűbájos asszonyhon. Hát mondom, idehallgasson, én emegyek, megkeresem azt az asszonyt. Temesváron lakott. Ementem, megkerestem az asszonyt. Meg is tanátam. No, oszt akkor ez az asszony, mikor odamentem, köszöntem neki magyarul. Aszongya, ő nem tud magyarul. Mondom, én tudok románul. Tudsz? Tudok. No, oszt akkó emondom neki, hogy mért gyüttem. Ez szent igaz, idehallgasson, öreg ember vagyok, de nem kényszerít rá, hogy hazudjak. Oszt mikor odamentem a bűbájos asszonyhoz, mondtam neki, hogy meg van rontva. Aszongya, majd megnézzük. Oszt elővett az ágyfej ibül egy ilyen forma üveget [mutatja], úgy néztem, víz van benne. És zsebkendőbe bele vót tekerve egy szalmaszál meg hét szem paszúr. Azt kivette, ilyen tányérba beletette. Azt a paszúrt meg azt a szalmaszálat. No, akkor oszt az ekezdett zörögni. Én úgy néztem. Mondtam neki, Julcsa néném meg van rontva, ezt akarnánk megnézetni. Aszongya, nem Júlia. Én nem tudtam, hogy hogy hívják ezt a fútós Örzsit. No, oszt mikor hazagyüttem estefelé, mondom, én Julcsa néninek mondtam. Laki János bácsinak valamilyen rokonja vót, aki megrontotta. No, oszt akkó azt mondta nekem, idehallgasson, aszongya, idehallgasson, elmégy haza, aszonta a bűbájos asszony, a hajából három szál hajat hozzak el. Meg az ágy, ahun fekszik, onnét egy csipet fődet, meg azt a zsebkendőt, ami a kezibe van. Ezt vigyem el oda. Evittem én oda. No, oszt akkó, mikó kivette a zsebkendőt, rátette az asztalra, és beletette a paszúrt a tányérba. Leborította evve a zsebkendőve. De olyan zörgés vót, hogy az csuda. Aszongya, vagyoné van megrontva. Az a íutós Örzsi néni. Idehallgass, mondd meg a hozzártartozójának, hogy éjszakára mit ott fogunk lenni. De nem én magam, mer annyira meg van rontva, hogy nem tudok rajta magam segíteni. Megmondhatod a hozzátartozójának, hogy nagy zörgés lesz a konyhába. A beteg meg jajgat. A betegen birkóznak. Ha kibírja a beteg a birkózást, jobban lesz, de ha nem bírja ki, akkor nálatok, mikor öt órát megkondítják a harangot, akkorra meghal az asszony. Ez így is vót. Jani bácsi elgyütt a lélekváltságot húzatni, osztán akkó együtt ide, meghalt Örzsi nénéd. Ennyit tudok mondani. (Pipicz István, Apátfalva) átokkit! 2. Apámnak vót egy barátja. Oszt, ugye, mindig együtt, gyüttek-mentek. Az udvarolt egy lánynak. Attul lett neki egy kislánya, egy családja. Hát az1. 8
